Böjte Csaba testvér adventi elmélkedése Homrogd 2019. december 2.

Pálos Szellemiséggel Adventus Domini

Adventi koncert a pilisszentiváni iskola aulájában.

Közreműködik a Pilisszentiváni Vegyeskórus, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus, Mayer Angyalka - zongora, Rosta Zsófia - hegedű, Mészáros Máté Zsolt - orgona. Karnagyok: Neubrandt Ferenc, Neubrandt Ferencé, Sebestyén János

Bencés adventi videoüzenetek: várakozás-felkészülés-ajándékozás

Első adventi üzenet a Pannonhalmi Főapátságból Az adventi időszak beköszöntével idén is eljött a Jézus születésére történő közös várakozás ideje. Az advent a latin adventus szóból származik, ami eljövetelt jelent. A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezésére emlékezünk és nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.
Az advent összekapcsol minket, közös várakozásra hív, de nem csak közösségben, egyénileg is megérint. Egyszerre jelenti sokunknak ugyanazt és mégis mindenkinek egy kicsit mást. A pannonhalmi szerzetesközösség tagjai hétről-hétre egy-egy videóüzenetben fogalmazzák meg, számukra személyesen mit jelent az adventi időszak.
Várszegi Asztrik emeritus apát, Hortobágyi T. Cirill főapát, Dejcsics Konrád és Szabó Márton szerzetesek gondolatai.

Minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény a keresztényeknél az advent. Amikor a gyermek Jézus érkezésére emlékezünk, nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is szeretnénk rendbe tenni. A pannonhalmi bencés szerzetesek gyakorlati tanácsokat adnak a felkészüléshez.

Szerinted mit érdemes karácsonyra ajándékozni? Kikhez kell figyelemmel fordulni? Mi az igazán fontos? Cirill és Asztrik atyák gondolatai sokat segítenek a karácsonyi készülődésben, advent lényegének megértésében

Vajon mit ajándékoznak egymásnak a bencés szerzetesek, akiknek nincs pénzük ajándékra, hiszen jövedelmük sincs? A válasz: a legfontosabb dolgot, amit ember adhat a másiknak.

Hogyan kezdjem el? – Adventi gondolatok

„Az adventi csendes időszak kitűnő lehet arra, hogy átgondoljam, s átimádkozzam a kapcsolataimat: az Úristennel való kapcsolatomat, az önmagammal való kapcsolatomat és az embertársaimmal való kapcsolatomat.
Hogy amiben meg kell újuljak, abban megújuljak; amit rendbe kell tennem, azt rendbe tegyem; ami pedig jó volt, annak örvendezzek és megmaradjak vagy továbbfejlődjek benne.”

"Van-e fontosabb, sürgetőbb dolgunk ezen a földön, mint Isten országát építeni?" Kezdjük advent második hetét Papp Tihamér OFM gondolataival.

Advent harmadik hetében Kiss Didák OFM gondolataival várakozhatunk a Megváltó eljövetelére. „Ki az a nagy és hatalmas Isten, akit meg tudunk érteni, van szava, van teste, tud szenvedni és tud örülni? Amikor Karácsonyhoz közeledünk, valójában ehhez a titokhoz akarunk egyre közelebb kerülni.”

Adventi ráhangoló Bátor Péter Botond pálos szerzetes atyával

Bővebb információkért kérlek látogass el a https://katolikus.ma/advent/ oldalra. A következő héten Fecske Orsolya festőművész gondolatai segítenek a ráhangolódásban.

Ferences Szellemiséggel Adventus Domini

Lehet szavazni, kinek melyik tetszik jobban...

Ahogyan vártam a Medjugorjei üzenet érkezését, nektek készítettem szeretettel Krisztusban szeretett testvéreim

Emberek és karácsonyok

Az emberek karácsonya már októberben elkezdődik. Lehetetlen ezt nem észrevenni, mert amint lehullanak az elsárgult falevelek, szinte azonnal újraöltözködik a bennünket körülvevő világ; fenyő- és fényfüzérek kúsznak fel az elárvult fákra és a csupasz épületek homlokzatára, mindenütt adventi koszorúk színes sokfélesége kínálja magát, s noha még messze van a karácsony, de feldíszített fái máris jelen vannak a köztereken és a bevásárló csarnokokban. Szóval küldözgeti, majd szinte ránk zúdítja felszólító jeleit a közelítő ünnep. S bizony mindezt nem teszi eredménytelenül…!

Karácsony közeledtével az emberek esze rátalál a szívükre; sőt mint elegáns lovagok előre engedik szívük kisasszonyát, és aranyos jegyesként kísérik őt. Ekkor a szívek minden ajtaja és ablaka kitárul, s csodálatos várakozás veszi kezdetét. Nincs fontossági vagy logikai sorrend, csak egy izgalmas kavalkád. Hol a gyermekkorunk képei érkeznek haza a szívünkbe, hol pedig a napi teendőink foglalnak le minket. Közben családtagjaink hangja, képe, arca, kívánsága keveredik bennünk a távollévőkével, sőt az eltemetett Kedveseink emlékével. A takarítás, a sütés-főzés gondolata, majd pedig programozott megvalósítása felemészti időnket, gyengíti erőinket, de mégis közelíti a vágyva vágyott ünnepet: a ritka csodát, amikor otthon együtt van a család; béke, szeretet és jóakarat köti össze a szíveket. A meleg tiszta otthonnak, a karácsonyfának, az ajándékoknak és a terített asztalnak csak jelzés értékük van, mert hisz a szívek szerető harmóniája nélkül vajmi keveset érnek. Tudja ezt, vagy legalább is érzi ezt minden ember, hiszen karácsony közelségében finom érzékenységet mutatnak a legbensőbb lelki értékek iránt. Valóban boldogok mindazok, akiket családi szeretetközösségbe burkol be a szenteste misztikus világa.

Van azonban fájdalmas érzékenység is, amikor az illetőnek a szeretet ünnepén a magányt, vagy a személyes szeretet elvesztését kell megtapasztalnia. Ilyen lehet a családtól való kényszerű távollét, az eltékozolt családi közösség, vagy az elmagányosodott öregség. Különösen fájó az a hiányosság, amit bűn idézett elő; akár saját hibája, akár mások rosszakarata vagy hanyagsága. Ezek a sebek a lélek égető fájdalmával járnak. Sokan kísérleteznek  –  legalább átmeneti  –  megoldásokkal: telefonálnak, levelet, lapot írnak, vendéget hívnak, vagy maguk kelnek útra, ajándékot adnak, vagy szívesen elfogadnak (talán nem is azért, mert szükségük van rá, hanem mert ez is személyes jóakaratú kapcsolattal jár). Sőt vannak akik kutyát vagy macskát fogadnak be az ünnepekre, hogy szólhassanak hozzájuk, vagy jót tehessenek velük. Furcsa megnyilvánulása ez a lélektől lélekig ható “személyes szeretetnek”. De megszólás helyett inkább vegyük észre az ember legbensőbb igényét: az emberi én végső vágyakozását a nagybetűs személyes TE után.

El-eltűnődünk az emberek karácsonyán… . Egyszerre mi magunk is belülről átéljük ugyanazt, de másokat nézve kívülről is szemléljük őket, s próbáljuk megérteni “a karácsonyi jelenséget”. Gazdag ez a kép, egyszerre felemelő és megrázó, s ugyanakkor nagyon földhöz tapadt és hiányos. Még a boldognak tartott családi közösségből   –  a leírás szerint is  –  valami lényeges dolog hiányzik.

A keresztény ember karácsonya kívülről nézve nagyon hasonlít a többi ember karácsonyához.  –  Hát persze, mondaná rá a legtöbb ember, mert itt Európában “a többi ember” is keresztény, mint ahogy ez kiderül minden népszámlálás során.  –  Csakhogy keresztény emberen most nem a keresztény kultúrkörben élő embereket, vagy az anyakönyvezett keresztényeket  értjük, hanem azokat, akik a hitvallás szellemében és az evangélium világosságában akarnak élni. Ők azok, akik nem állnak meg az “emberek karácsonyának” díszletei között, hanem advent idején elzarándokolnak Názáretbe, hogy a szentestén megérkezhessenek Betlehembe is. Számukra a prófétai szó őket megszólító isteni üzenet, Mária igenje pedig a beteljesedés kezdete. Advent-járásuk olyan misztériummal teljes valóság, amelyet átjár a “velünk az Isten” tudata, hisz a Boldogságos Szűzanya láthatatlanul, de mégis érzékelhető módon az üdvözítőt hordozza számunkra. Ha ez a várakozás őszinte, személyes és meggyőző, akkor átalakító erővel bír. A hozzánk érkező isteni vendég megtisztelő öröme átalakító erővel bír. Ez nem kényszerítő erő, hanem segítő erő. A magunk képessége csak a rácsodálkozásra elegendő, a hatékony erő felkínálás formában érkezik, s a vele való együttműködés képes átalakító erőként működni. Nemcsak az ember lelke nyílik meg Isten előtt, hanem önmagunkra reflektálva észrevéteti velünk saját nagyságunkat. (Ne féljünk ettől a kifejezéstől! Igen; Isten már a teremtésben saját partnerének szánta az embert.) Betlehem felé közeledve döbbenetes ellentétet fedez fel magában az ember: egyrészt gyengének, picinynek, elesettnek és méltatlannak érzi magát, más részről viszont a Hatalmas Isten partnerének, aki megtiszteli őt, hiszen hozzá érkezik. Ezért a keresztény ember számára emberi léptéket meghaladó öröm és boldogság a megtestesült Igével való találkozás, akit Jézusnak nevezünk. A keresztény ember számára a karácsony mindenek előtt az Ajándékok Ajándékával, a Megtestesült Igével, az Isten Fiával való találkozást jelenti. Ennek elsődlegességét és lenyűgöző áldását semmi sem előzheti meg, és semmi sem homályosíthatja el.

A keresztény ember karácsonyának a szíve a szentmise. Olyan szépen ráéreztek erre őseink, amikor azt énekelték, hogy “Betlehembe ne menjünk, feltaláljuk; jelen e szent oltáron, magasztaljuk; mert szívünk ha tiszta és áratlan, kedvesebb az neki mint az arany”. – A Jóistennel való legbensőségesebb találkozásból következik, hogy az ember is a maga ajándékozó szeretetével fordul mások felé, s képességeinek arányában maga is ajándékká szeretne válni. De jó, ha ő is először Jézust adja tovább, s csak utána toldja meg a maga figyelmességeival.

Karácsony ajándékozása a tápláló szeretetben fejeződik ki. Az Úristen gondoskodása kettős: lelki és testi, kinyilatkoztatás és megtestesülés. Mindennek átélése ma is kettős: a szentmise igei és eukarisztikus tápláléka: “szentség a szenteknek”, és az agapé, vagy szeretetlakoma otthon a családi asztal körül. A keresztény családok karácsonyában sajátos módon, de mindkettőben jelen van Jézus.

A karácsony boldogságot és békét hozott a földre, de csak azok részesülnek benne, akik egyaránt befogadják az Ajándékozót és az ajándékot is. Ennek a jóságnak az a természete, hogy soha se múlik el, nem jár kiábrándultsággal, lelkiismeretfurdalással vagy szégyennel (mint a bűn), hanem maradandó boldogság; a karácsony örök boldogító születés az emberiség számára.

Papok és szerzetesek karácsonya lényegét tekintve nem különbözik a valóban keresztény emberek karácsonyától; már mint az isteni misztérium befogadására fogékony ember karácsonyi lelkületétől. A papok és szerzetesek karácsonyának azonban mégis van speciális sajátossága, ami elhivatottságukból, fogadalmaikból és felszenteltségükből következik. Mindehhez járulékos, de nagyon fontos elemként csatlakozik az egyházban és a világban betöltött küldetésük, megbízatásuk és felelősségvállalásuk konkrét helyzete. Ezen színes, szövevényes, természetes, de mégis természetfeletti életállapot figyelembevételével próbáljuk megérteni az ő karácsonyukat, mely valamiképpen szétsugárzik minden ember ünnepére, segíti a kölcsönös és még hitelesebb megértését a bennünket körülvevő misztériumnak.

Mielőtt megragadnánk a lényeget, próbáljunk meg két félreértést tisztázni! Az egyik így hangzik: Szegények, nincs családjuk, milyen árvák és magányosak karácsonykor. Ilyenkor mindenki keresi övéinek bensőséges szeretetközösségét, s lám ők magányosak (s minden bizonnyal) szomorúan ünnepelnek (legfeljebb titkolják)… . A másik vélekedés ezzel szemben így okoskodik: Dehogy magányosak! Százan és százan veszik őket körül, s mennyi szeretet megnyilvánulást kapnak. Talán gazdagabb az ő karácsonyuk, mint a miénk…!  –  Sajnos mindkét vélekedés hamis, mert “az emberek karácsonyához” méri a papok és a szerzetesek karácsonyát, s ezért a lényeg mélyen rejtve marad.

A fentiekkel szemben a papok és a szerzetesek hivatásuk születését élik át karácsonykor. Lelkületüknek legjobban a Szűzanyáéhoz kell hasonlítania. Mária karácsony éjjelén nem szólal meg. Csöndben szemléli az emberként megszületett Igét, s közben saját istenszülői hivatásának ajándéka tölti be a lelkét. A papok a karácsonyi Kisded hivatására lettek meghívva és fölszentelve, a szerzetesek pedig az ő életének  –  a tökéletes szeretetnek  –  minél gazdagabb megvalósítására vágyakozva élik életüket. Ezért számukra a karácsony egy “csodálatos érintés”, amely Istentől jön, aki az örök szeretettel és boldogsággal ajándékozza meg őket. Ennél személyesebb és gazdagítóbb kapcsolat elképzelhetetlen. S ha a papok karácsonya nehéz, akkor nem emiatt, hanem szolgálatuk azon vonatkozásai miatt, amely ki akarja csalni őket lelkük igazi karácsonyából.

A papok és szerzetesek karácsonyát e misztériumnak  –  legalább megsejtése  – nélkül nem lehet megérteni. Aki viszont felfog belőle valamit, az még a maga karácsonyát is boldogabban és teljesebben élheti meg.

Dr. Balázs Pál

Misztikus beszélgetések

2018.12.17.23 óra Imák után.

Drága kicsi Évám! Köszönöm imáidat!

Uram! Tehetetlen értetlenséggel, végtelen szomorúsággal szemlélem a magyar emberek viselkedését, agresszivitását amit ebben az adventi időben az utcán, a parlamentben csinálnak. Gyomrom összeszorul és az emberi reflexek már-már eluralkodnak rajtam, amikor a belső hang arra ösztökél, imádkozz!Imádkozz értük!

Mi lesz ennek a vége?

Jézus: Gyermekem! Az időzítés nem véletlen. Az adventi idő csendes készülődését, a várakozás örömét akarja elvenni tőletek ellenségem. A várakozástól, a karácsonyi készülődés bensőséges hangulatától, a Szent Család és megszületésem ünnepének örömétől akar megfosztani benneteket. Országotok derekasan helytáll a külső ellenséggel szemben, ezért belülről támadja nemzeteteket. A sátán és démonai felheccelik, felizgatják a tömeget, a sátán összes negatív megnyilvánulása látható az emberek viselkedésén. A rendbontás. a lázítás,a harag, a düh, az irigység, a vádaskodás, a testi-lelki terror, a fenyegetőzés, a félelemkeltés, a hazugság, a nyugtalanság, és még sorolhatnám.Ezek mind ott vannak az utcán tüntető és az ellenzék soraiban ülő gyermekeim szívében. Ezek a gyermekeim hogyan készülnek megszületésem ünnepére, a Szent Karácsonyra?

Szent Édesanyám és Én Jézusotok is szomorúan szemléljük ezeket a lázadásokat.

Nektek keresztény gyermekeimnek, engesztelőimnek a legfontosabb feladatotok, az IMA! IMA a közösségekben, IMA otthon a rejtekben. A böjt és az áldozathozatalok! Minden kis áldozatot, minden imát, minden felajánlást kegyelemmé alakítok. Az erőszak ellen a szelídség, a szeretetlenség ellen a szeretet a legnagyobb fegyver. Ezért, IMÁDKOZZATOK! IMÁDKOZZATOK! IMÁDKOZZATOK! Elsősorban a rózsafűzért!

Kérjétek Szent Mihály arkangyalt az Angyalok Fejedelmét, hogy védelmezzen egyénileg benneteket és óvja hazátokat.

Szent Angyalaim, Harcos Angyalaimmal kivont karddal állnak mellettetek. Kérjétek papjaitokat tartsanak Szentségimádásokat. Ebben hatalmas erő van. Az oltárra kitett Oltáriszentség a templomon kívül is hatalmas erőt képvisel. Pap-fiaimnak fel kell ismerniük, hogy az Egyháznak most feladata a keresztény kormány munkáját imaháttérrel segíteni.

A keresztények, az engesztelők széthúzását most a közös imában kell összekapcsolni hazátokért. Most már a széthúzásnak nincs helye, mert az ellenség minden rést figyel és a legkisebb repedésben is támad.

Uram! A Szent Koronát elakarták távolítani a parlamentből

Jézus: Gyermekem! Ellenségem tudja, hogy a Szent Korona hatalom. Szent István királyotok Édesanyámnak adta országotokat. Ő lett országotok királynője. A királynőt korona illeti meg. Ez a Korona pedig a Mennyei Korona hű mása. Ezt a Koronát legerősebb Angyalaim védik, ezt az ellenség nem kaparinthatja meg.

Ima: Istenem! Add nekünk azt a kegyelmet, hogy hathatós imáink által a karácsony békés, meghitt, boldog legyen, és olyan örömmel ujjongjunk megszületésednek, mint egykor az Angyalok és a pásztorok. Ámen.

Jézus: Úgy legyen gyermekem!

Most megáldalak a szelídség és az alázat kegyelmével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Jézus bátor harcosa

Ünnepre Hangolva - Adventi Hangverseny a bajnai óvodásokért. 2018.12.16

Bulvárhír vagy karácsonyi csoda?

Így egy héttel karácsony előtt az ember óhatatlanul belebotlik az ünneppel kapcsolatos, kevésbé felemelő hírekbe.

Itt Magyarországon leginkább azért szomorkodnak a megszólalók, mert az ünnep eredeti jelentését beárnyékolják az emberekre ilyenkor rázúduló feladathegyek, az extra kiadások, a tülekedés, a túlzott költekezés. A tengerentúlon vagy Európa szekulárisabb országaiban pedig azért búslakodnak, mert a karácsony immár egy politikailag nem korrekt eseménynek számít, amit kimondani sem illik egy toleranciában jól képzett állampolgárnak.

Magyarországon ez a tendencia talán azért sem érezhető még, mert a szocializmus alatt megszokottá vált „kellemes ünnepeket” a kötelező orosz nyelvtanulással együtt szívesen cseréltük másra, illetve nem a karácsony elleni támadásként, hanem inkább régi berögzött szokásként tekintünk erre a köszöntésre.

Megmondom őszintén, hogy vegyes érzelmekkel fogadom az ilyen híreket.

Tegnap például arról olvastam, hogy egy skóciai bevásárlóközpont betiltotta a betlehemeket, mire két fiatal keresztény Józsefnek és Máriának öltözve, amolyan élő betlehemként sétált be a vásárlók közé, akik leplezetlen örömmel fogadták a látvány, mire a bevásárlóközpont feloldotta a tilalmat. Sajnos az ilyen hírek nemcsak az Egyesült Államokban, de a brit szigeteken is elég gyakoriak karácsony táján, amin azonban megakadt a szemem a hírt olvasva, hogy John Mallon, a József szerepét alakító fiatal, igazi karácsonyi csodának nevezte a döntést.

És léptek akcióba a vegyes érzelmek. Tényleg ott tartunk, hogy egy üzleti vállalkozás karácsonyi dekorációja jelenti a csodát? Vagy esetleg én látom a helyzetet farizeusként és inkább nekem is örülöm kellene, amiért nincs minden elveszve, és egy betlehem is képes csodára? Végtére is, ha minden ment volna a szokásos kerékvágásban és a bevásárlóközpont leporolja és kiállítja a raktárból előszedett összeállítást, lehet, hogy a vásárlók ügyet sem vetettek volna rá, így viszont eszükbe juttatták, hogy mit is ünneplünk ilyenkor, illetve, hogy a vallás szabad gyakorlását nem vehetik készpénznek.

Miközben tudom, hogy a más vallásúak üldözése nem Istentől való, azt is tudom, hogy amikor a hitet nem adják ingyen, amikor hitünk megvallása az állásunkba vagy akár az életünkbe is kerülhet, a hit, emberi jog helyett felbecsülhetetlen kinccsé és elveszíthetetlen ajándékká válik.

Szóval vegyes érzelmek ide vagy oda, azt hiszem, hogy az ilyen események felértékelik a mi kincsünket, hiszen „hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”^{Máté 13:45} Persze minden más kinccsel ellentétben, ennek a gyöngynek nem az emberek véleménye vagy a kincs keresettsége adja az értékét, mégsem árt tisztában lenni vele.

Lehet, hogy elsőre apró lépésnek, nem pedig csodának tűnik, ez a két fiatal, komfortzónáját bizonyára hátrahagyva, olyasmit tett, ami számukra csodát eredményezett, legyen szó arról, hogy egy bevásárlóközpont hogyan ünnepli a karácsonyt, vagy arról, hogy beszélhettek másokkal Jézus születéséről. Az igazi csodák pedig az ilyen beszélgetésekből születnek.

http://idokjelei.hu/2018/12/bulvarhir-vagy-karacsonyi-csoda/

"Ecce, carissimi"

Az Esztergomi Szeminárium növendékeinek ajándéka a készület idejére A videóban elhangzó ének: "Íme, kedveseim..." (Éneklő Egyház 13.)

Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Advent

2017. 12. 04.

Kedveseim! Elérkezett az új adventi időszak. Nagy szeretettel tanulmányozzátok Izajás próféta általi üzeneteket, amelyek nagyon is aktuálisak. Bár a zsidó nép hűtlenségét ecsetelik, de a mi korunkra is érvényesek. Komoly figyelmeztetést kapnak, akik elhagyták Istenüket, és a bálványok útján járnak. Figyelmeztet az Úr, hogy térjünk meg, el gonosz tetteinkkel, bánjuk meg bűneinket. „Mosdjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől, hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni. „ A Szentlélek segítségét kérjétek, hogy felismerjétek, mi változzon meg életetekben.

2017. 12. 05.

Kedveseim! Az adventi előkészület nagyon alkalmas arra, hogy komolyan átgondoljuk hogyan tovább, melyek voltak a zsákutcáink, és merre felé kell tartanunk? A Szentlelket hívjátok segítségül, mert olyan tükröt fog tartani elétek, amely kizárólag nektek szól. Engedjétek, hogy működésbe lendüljön bennetek, és hallgassatok figyelmeztető szavára. Amikor odahallgattok sugallataira, megérkezik hozzátok a kegyelem, amely felismeri a bennetek lévő nyugtalanságot, így tetten éritek a feszültséget okozó lelkeket. Adjatok időt magatoknak, és csendesedjetek el, hogy megtörténjen a bensőtökben végbemenő csoda.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/2-uncategorised/1279-advent

Misztikus beszélgetések

2018.12. 03. Imák után.

Drága Gyermekem, köszönöm imáidat!

Mennyei Atya: Az Adventben vagyunk, a várakozásban.

A várakozás az egész emberi életet végigkíséri. Amikor az édesanya kedves terhét viseli, várakozik, hogy gyermeke megszülessen . Majd ahogy múlik az idő várja, hogy gőgicséljen, figyeljen, járjon, készségei kifejlődjenek, ügyesedjen, okosodjon az iskolában. Aztán kis önálló egyéniséggé alakulva, most már a gyermek is vár, az iskola befejezésére, majd a továbbtanulás, aztán a munkakeresés, családalapítás boldog pillanatai. Ez a felsorolás, csak egy kis szeletkéje a várakozásotok bemutatására. Ezen kívül mennyi, de mennyi dologra várhattok még! A nap minden pillanatában elmondhatjátok, hogy várakoztok valamire.

Advent idején a legcsodálatosabb dologra várakoztok ti keresztény gyermekeim, szeretett Fiam megszületésére. Ő az Én szeretett Fiam, a legdrágább, Akit nektek adtam. Ő ugyanezt a földi utat járta be, mint más földi csecsemő és gyermek. Azonban Ő bűn nélkül jött a világra, ahogy Szent Édesanyja is Szeplőtelenül fogant, és az eredendő bűntől mentes volt.

Mi történik a várakozáskor?

Amikor várunk valamit, vagy valakit, csak rá gondolunk. Ha találkoztunk már vele, felidézzük a vele kapcsolatos élményeinket, érzéseinket. Elképzeljük hogyan fog történni a találkozásunk, mit fogunk mondani neki, és utána hogyan töltjük majd a várt személlyel az időnket.Tehát teljes figyelmünket, érzéseinket, időnket, cselekedeteinket ennek a várakozásnak rendeljük alá.

Ennek az adventi időnek, igen,Szent Fiam megszületésének várásában is teljes szívvel és nagy szeretettel kellene elmerülnötök. A Szentírás olvasása, roráte szentmisék látogatása, csendes elmélkedések, a kisded Jézus szemlélése, a Szentcsalád életéről szóló történetek olvasása. Mind közelebb hozza szívetekhez a karácsony misztériumát. Valójában ez nemcsak várakozás, hanem készülődés is.

Mire készülődünk még?

Szent Fiam, Jézus Krisztus eljött a világba, hogy megmentse a bűnös embert . Szent Fiam újra eljön a világba, hogy megmentse a bűnös embert. Második eljövetele a küszöbön áll. Nekem, Mennyei Atyátok kezében van minden. Én tudom és ismerem az időt, és az időket, előttem van múlt, jelen és jövő. A látható káosz és a gonosz vagdalkozása ellenére is, minden az isteni rendbe van beépítve. Az Én akaratom és tudtom nélkül nem történik és nem is történhet semmi. Csak addig mehet a gonosz, ameddig Én akarom és engedem. Az ő munkálkodása is a tervem része. Az idők végén vagytok. Az események felgyorsultak. Készüljetek! Az Adventetek maradjon állandó és kitartásotoknak meg lesz a gyümölcse. Az Advent most Szent Fiam második eljöveteléig tartson ki a ti szívetekben, mert ez a szeretetteljes várakozás szilárdítja meg szereteteteket és hiteteket.

Most megáldalak a hűség és a sziklaszilárd hit kegyelmével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen

Jézus bátor harcosa.

Ferences Adventi Gondolatok 2018 Róbert-Menyhért-Tihamér-Kleofás

Adventi hangverseny - Fellépnek a Harkányban oktató művésztanárok 2018.

Adventi naptár nyitogatás

Advent kívül és belül – Huszonöt kérdés és válasz segít a készületben

Füzes Ádámot, az Esztergomi Hittudományi Főiskola levelező tagozatának liturgikatanárát kérdeztük az adventről – a készületről és annak eszközeiről –, hogy könnyebben válaszolhassunk az Úr hívására ebben a kegyelmi időszakban (is).

1. Mit jelent pontosan az advent kifejezés?

Advent a latin adventus, vagyis eljövetel szóból származik.

2. Hogyan és mikor alakult ki?

A gallikán liturgiában a vízkereszti (január 6.) felnőttkeresztelésre előkészítő négyhetes időszak volt. Az 5. században a karácsony (december 25.) vált a jelentősebb ünneppé, és ez előtt alakult ki először hathetes, majd Szent Szimpliciusz pápa (5. század) alatt a mai négyhetes formája.

3. Az adventi időszak minden évben változik…

Nem, csak a hossza... Adventet a karácsony előtti négy vasárnap határozza meg. Az egyházi naptárban a hét vasárnappal kezdődik, így advent négy hete is a négy vasárnap után következik, és ebből adódóan a negyedik hét lehet egészen rövid is (mint idén, maga a vasárnap és hétfő csak a hét), és egészen hosszú is (mint tavalyelőtt, amikor karácsony szombatra esett).

4. December 24. még az adventhez tartozik, vagy már karácsony?

December 24. az adventi idő utolsó napja. Ez még nem karácsony, de a sötétség beálltával fokozódik a várakozás, mert tudjuk, hogy ez az az éjszaka, amikor megszületik az Úr. A régebbi egyházfegyelemben még ez a nap böjti nap volt, ezért hagyományos ételeink böjtösek ezen az éjszakán: a hal, a mákos guba, stb. A várakozás az éjszakai misével ér véget, ahol meghalljuk az örömhírt: megszületett.

5. Miért lett ez az egyházi év kezdete?

Többféle évkezdetet használnak a különféle naptárak – ismerünk januári, márciusi polgári évkezdést is; az advent pedig a megtestesüléssel kezd, illetve az arra való felkészülés időszakával. Önmagában az advent „nincs meg”, ezért került a karácsonnyal együtt az év elejére.

6. Miért kezdődik a görögkatolikusoknál előbb az advent?

A történeti résznél jeleztük, hogy az 5. században volt már hathetes az advent, Szent Mártontól számolva. Ezt a hosszabb böjti előkészületet tartják keleti rítusú testvéreink most is a hathetes adventtel.

7. A görögkatolikusok koszorúján hat gyertya van…

Az adventi koszorú csak a 19. században jelenik meg, a görögkatolikusok pedig „inkulturálták” az új polgári szokást: hat adventi vasárnapjukhoz hat gyertyával.

8. Milyen liturgikus jellemzői vannak az adventi időszaknak?

Advent csöndesebb időszak, kevesebb orgonaszólóval, kevesebb virágdíszítéssel, lila miseruhával és hajnali szentmisékkel, a rorátékkal.

9. Miért más a Gaudete, azaz örömvasárnap ünneplése?

Advent harmadik vasárnapján a mise kezdő éneke (introitusa) a Gaudete in Domino kezdetű, a Filippiekhez írt levélből: „Örvendjetek mindig az Úrban, ... mert az Úr immár közel van hozzánk!” Túl vagyunk az advent felén, már ide látszik karácsony. A liturgia ezt a miseruha színében is kifejezi, a szigorú liláról rózsaszínűre változik.

10. Ekkor mást kell tennünk, mint a többi vasárnapon?

Érdemes itt már ráfordulnunk a „célegyenesre”: amit nem sikerült megtennünk, azt érdemes elengednünk, és már csak a fontosra figyelnünk.

11. Adventben sokan elmennek a hajnali roráte misékre. Ennek eredete hova vezethető vissza?

A karácsony előtti kilencedik napon kezdték a 7. században az Ó antifónákat, és ekkor volt egy hajnali mise. A középkorban térségünkben már advent minden napján „divatba jött” a korareggeli mise.

12. Miért 6 órakor kezdődnek a roráték?

A hajnal a várakozás és a reménykedés időszaka. Ugyanakkor a korán keléshez szükség van önfegyelemre, az időbeosztásunkat is alávetjük Istennek, a várakozásnak. Nemcsak lelki, hanem nagyon testi is lesz így a készületünk. A 6 óra egyébként nem előírás, van, ahol fél 7-kor, van, ahol korábban kezdődnek a szentmisék.

13. Kötelező vagy ajánlott elmenni a roráte misékre?

A roráte mise térségünk szép hagyománya, Rómában például nem is nagyon hallottak róla az emberek. Teljesen szabadon dönthetünk néha egy-egy roráte mellett. Nem is teljesítményre megy az advent. És fontos a felelősség is: a földműves embernek a december nyugodt, korai lefekvéssel telt, telik; a városi, modern embernek egész nap ugyanúgy helyt kell állnia.

14. Adventi koszorút még azok is készítenek, akik talán nem is vallásosak. Ez csak egy szokás, vagy van más jelentősége is?

A 19. században egy német evangélikus lelkész készítette az első adventi koszorút, és naponta mindig eggyel több gyertyát gyújtott rajta. Ennek egyszerűsített változata terjedt el aztán: vasárnaponként egy-egy gyertyával többet gyújtunk. A koszorú otthonainkba varázsolja a várakozást, a meghittséget, főleg, ha a család este le tud mellé ülni egy kis időre. A templomban persze nagy liturgikus műgonddal gyújtogatjuk a gyertyákat. Olyan kapocs a koszorú, amely se nem liturgikus, se nem profán. Paraliturgikus, amely összeköti otthonainkat templomainkkal.

15. Sokszor látni alaposan feldíszített koszorúkat. Van jelentősége annak, hogyan néz ki a koszorú?

Sok plébánián advent első vasárnapja előtti szombaton van közös koszorúkészítés. Én is voltam ilyenen, érdekes látni, ahogy mindenki a maga ízlése szerint készíti a koszorút. Vannak lényeglátó minimalisták és szertelenül örvendezők. Szép látni a sokféleséget.

16. Miért négy gyertya van a koszorún?

A négy vasárnapot jelzi a négy gyertya. Minden vasárnap eggyel többet gyújtunk meg: ahogy megyünk bele a sötétségbe, az egyre hosszabb éjszakákba, úgy nő a fény a koszorún, végül pedig a karácsonyfa borítja fénybe a leghosszabb éjszakát.

17. Azt is hallottam már, hogy a katolikus hívő koszorúján három lila és egy rózsaszín gyertyának kell lennie…

Igen, a liturgikus színek is megjelenhetnek a gyertyákon, a lila és rózsaszín miseruhákra utalva. De ez nem szabály, és nem érdemes leszólni azokat, akiknek négy lila vagy akár négy piros gyertyájuk van.

18. Adventi naptárt is sokan használnak, még azok is, akik nem vallásosak. Van ennek valami jelentősége?

Ennek csak személyes jelentősége van, segédeszköz a készülődéshez.

19. Helyes, ha a naptárt nyitogató gyerekeket csokoládéval jutalmazzuk?

Nem tudom. Én mindig örültem neki. Érdemes tisztázni előtte, hogy a gyermek nem tett-e édességböjtre fogadalmat az advent elején, mert akkor nagy kiszúrás.

20. Az adventi időszak egyben böjt ideje is. Van valamilyen előírás arra, hogy miként készüljünk testileg és lelkileg Jézus Krisztus megszületésére?

Jelenleg nincs böjti előírás, de a visszafogottság, csend, több ima és lelki olvasmány mind ajánlott. Fontos azonban, hogy tiszta szívvel várakozhassunk: minél előbb éljünk a bűnbocsánat szentségével!

21. Mi a mércéje a lemondásnak? Csupán az étkezés visszafogása elegendő?

Bármi lehet, ahol a testem alapvető vágya, igénye helyett az előzetes elhatározásom győz. Lehet ez étel, ital, szórakozás, időbeosztás, korai kelés – a fontos az erkölcsi győzelem: nem a farok csóválja a kutyát.

22. Az irgalmasság cselekedeteivel is fel tudunk készülni a karácsonyra?

Igen.

23. Az advent az újrakezdés ideje is. Hogyan tudjuk tartósabbá tenni az adventben még bennünk lévő jószándékot?

Írjunk naplót! Lelki naplót, elhatározásokról, vágyakról, jó ötletekről (a Szentlélek adja a jó ötleteket!), meglátásokról, érzésekről. Ezt olvassuk át és folytassuk januárban!

24. A családi körbe vagy inkább a plébánia körébe való az adventi készülődés?

A kereszténység 24 órás vállalkozás. Mindenütt ugyanazt éljük, az adott közösséghez, helyhez, időhöz hangolva.

25. Egyszerre várjuk ilyenkor Krisztus születését és második eljövetelét. Az egyik inkább örömet, a másik sokakban félelmet vált ki. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni?

A félelem jogos: összedől a világ. Az öröm már a hité: mindez a minket szeretetből teremtő és üdvözíteni akaró Isten tenyerén történik.

A kérdéseket Baranyai Béla és Verestói Nárcisz állították össze.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

A Körösparti Vasutas Koncert Fúvószenekar és a Calandrella Kamarakórus Adventi hangversenye - 2017. 12. 26.

Dr. Alexandra Kehl: Honnan származik a karácsonyfa-állítás szokása?

Az idei karácsonyi ünnepek alatt, mint minden évben, a családok ismét egy karácsonyfa alatt gyűlnek össze. És a karácsonyi ünnepkör egész ideje alatt a templomokban is általában egy-egy fenyőfa áll a főoltár két oldalán. Korunkra teljesen feledésbe merült, hogy ez a szokás – legalábbis a katolikusoknál – viszonylag új. A katolikus családokban még a 19. században a betlehemi jászol dominált; sőt, a templomokban egészen a 20. század közepéig tilos volt a karácsonyfa-állítás. A karácsonyfa a katolikusok széles köreiben tipikus protestáns szokásnak számított, olyannyira, hogy a 19. században a protestantizmust sok helyen csak „karácsony[fenyő]fa-vallásnak” nevezték.

Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a karácsonyfa állítása Luther Mártonra vezethető vissza. Tény, hogy a protestantizmus, egyéb rombolásai közepette, a karácsonyi szokásokat is alaposan deformálta. A reformátorok hevesen támadták az addigi karácsonyesti szokásokat: a betlehem-állítást és a pásztorjátékokat. Az ő újításaik eredményeképpen lépett az egyházi liturgia és a liturgikus szokások helyére a családi körben, a karácsonyi történet felolvasásával, karácsonyi dalok eléneklésével és ajándékok kiosztásával megtartott privát ünnep. Míg ez utóbbit addig Szent Miklós hozta december 6-án, illetve a katolikus Spanyolországban – mint még most is – a Háromkirályok január 6-án, úgy a protestánsoknál ezt a feladatot a „Jézuska” vette át. Szintén a protestánsok hozták be a 17. században a karácsonyi vásár szokását is a német evangélikus hercegségekben. Ezzel kezdődött az a lényeges változás, ami a karácsonyi ünnep mai kommersszé válásához, eltorzulásához vezetett.

Ugyanakkor mind Angliában, mind az Egyesült Államokban katolikus körökben egy olyan legenda terjedt el, mely a karácsonyfa-állítás tipikusan német szokását Szent Bonifáccal (kb.680-754(5)), a németek apostolával hozza összefüggésbe. Amikor a szent Fritzlar [a magyar lexikon szerint: Geismer] mellett kivágta a Donar germán istennek szentelt és sérthetetlennek tartott tölgyfát, annak helyén egy kis fenyőfát talált. A legenda szerint ez lett volna az első karácsonyfa. Önmagában ez szép gondolat, főképp, hogy a legendában a karácsonyfának teológiai jelentést adnak: „A fa az örökélet szimbóluma, mert ágai mindig zöldek.”

Csakhogy ez a legenda történetileg ugyanannyira nem korrekt, mint az a vélemény, hogy a karácsonyfát Luther találta ki. Dietz-Rüdiger Moser néprajzkutató „Bräuche und Feste im christlichen Jahreslauf” [A keresztény év szokásai és ünnepei] című művéhez megírásához a karácsonyfa történetének is alaposan utánajárt, és kutatásainak eredményeképpen megállapította, hogy a karácsonyfa legrégibb bizonyítékai a 16. századból származnak. Akkoriban azonban a fát még nem gyertyákkal, hanem süteménnyel és almával díszítették, amiket december 25-én leráztak. Az emberek ily módon jelenítették meg képileg a bűnbeesést és a megváltást. December 24-e ugyanis Ádám és Éva emléknapja, akiket a fa gyümölcse ejtett bűnbe, december 25-e pedig a Megváltó megtestesülésének ünnepe. Eszerint a karácsonyfa eredetileg nem karácsonyfa volt, hanem a paradicsomi fát, a bűnbeesés fáját ábrázolta.
Csak a 18. századtól találhatók bizonyítékok arra, hogy a karácsonyfára gyertyákat akasztottak. Vélhetőleg János evangéliumának prológusából vették ehhez az ötletet: „Az Igazi világosság volt, mely megvilágosít minden e világra jövő embert.” (Jn 1,9)

Karácsony ünnepének mai elpogányosodása, és a „szeretet” és a család ünnepévé való átértelmezése láttán arra szeretném az olvasókat biztatni, hogy a feldíszített fenyőfa helyett inkább betlehemi jászolt állítsanak fel az Ige megtestesülésének ünnepére.

[Fordító megjegyzése: Csak e cikk elolvasása után lettem figyelmes a Szunyogh-Xavér misszálé „A megtestesülés ünnepköre: KARÁCSONY ÜNNEPE” magyarázatának első mondatára, amit évekkel ezelőtt valószínűleg még nem abszolút tudatosan, inkább csak érzésből kihagytam a honlap ünnepeket bemutató oldaláról, és ami így szól: „Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony, még pedig azért, mert a Karácsony a gyermek és a család ünnepe.” Ez az 1930-ban készült mű – ahogy erről már több ízben szó volt a honlapon – és benne ez a mondat kiválóan mutatja ama szellemi, lelki elfajulásnak a folyamatát, aminek napjainkban éljük eddigi utolsó mélypontját.]

(forrás: Kirchliche Umschau – 2017. december)

http://www.katolikus-honlap.hu/1701/karacsonyfa.htm