Adventi hangverseny a bazilikában

 

Gerrit van Honthorst: Urunk Jézus Krisztus megtestesülése

 

A világ teremtése – amikor Isten megteremtette az eget és a földet – utáni 5199. évben,
2957 évvel az özönvíz után,
Ábrahám születése utáni 2015. évben,
Mózes és Izrael népének Egyiptomból való kivonulása utáni 1510. évben,
Dávid királlyá koronázása utáni 1032. évben,
Dániel jövendölése szerinti 65. évhétben,
A 194. olimpiász idejében,
Róma megalapítása utáni 752. évben,
Octavianus Augustus császár uralkodásának 42. évében,
Amikor az egész földkerekségen béke uralkodott,
A világ hatodik korszakában:

akarta Jézus Krisztus, az örök Isten és az örök Atya fia, a világot eljövetelének kegyelmével megszentelni. A Szentlélektől fogantatva, a judai Betlehemben történt fogantatása után kilenc hónappal született meg emberként Máriától, a Szűztől.

(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2019. december 24.)
http://www.katolikus-honlap.hu/2001/szentej.htm

A betlehemi pásztorok avagy Az Evangéliumok az osztályharcban avagy Áldozati bárányok pólyában – és egy gyermek a jászolban! És egy juhistálló kvázi mint a templom előcsarnoka!

 

Bár csak a Lukács-evangélium tesz említést a szabad ég alatt tanyázó pásztorokról [lásd: Lk 2,8-20: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek ... ”], ezek a pásztorok mégis nagyon jelentős szerepet játszanak karácsony történetében, és a karácsonyi liturgiában.
A hívő népet mindig meghatotta ez a történet: az angyalnak a pásztorok előtt való megjelenésétől a Glória fölséges mennyei énekén át egészen a jászolban nyugvó kisded meglátogatásáig. A pásztorok egyetlen karácsonyi képeslapról és egyetlen betlehemről sem hiányozhatnak. Amikor az iskolákban és az óvodákban még szokásban voltak a betlehemi játékok, a pásztorok különösen fontos szerephez jutottak: Mária és József szerepére csak ketten kellettek, az aranyhajú angyalokat szelíd lányokra osztották, de pásztorok annyian lehettek, ahány kisfiú csak akadt a csoportban, és nekik többnyire át sem kellett öltözniük, és még énekelniük sem volt muszáj, mindenféle átváltozás nélkül önmagukat adhatták.

A modern zsinati egyház – fokozott mértékben Bergoglio és leghívebb követői – különösen kedveli a pásztoroknak szóló üzenetet – számukra a nyájat őrző férfiak azt jelentik, hogy az örömhírt elsőnek a szegényeknek és a kicsiknek kell hirdetni, a hajléktalanoknak, akik már csak szükségből is úgy bűzlenek, ahogy a juhok a karámban.

Meglehet azonban, hogy ez a kétezer évvel ezelőtt lejátszódott esemény – amikor „József is fölment … Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt” (Lk 2,4-5), de „mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7) egy istállóban húzták meg magukat – egészen másképp zajlott le, mint ahogy a zsinatiak az evangélium ezen részét értelmezik. Hogy ez az istálló pontosan hol volt, nem tudni – mint oly gyakran, erre a címre is több hely tart igényt. Ezek azonban mind közel vannak egymáshoz, és éppenséggel meglehet, hogy a Betlehem régi városközpontjától keletre fekvő és az 5. század óta a „Születés templomaként” ismert és tisztelt templom a valódi helyszín.

E templomtól további egy kilométerre keletre kezdődik egy kis síkság, mely a régi hagyomány szerint „Siyar el ghanam”, a „pásztorok földje” nevet viseli. E sík területnek körülbelül a közepén található a görög-keleti „Kolostor a pásztorok földjén” nevű épület, és ettől 400 méterre északra, a síkság szélén áll a ferencesek „Gloria in Excelsis” temploma. Bár mára már mindkét épületet modernizálták, de azért ezek az új felépítmények mind az előttük ott állt épületek alapjain nyugszanak. E régi épületek sora egészen az 5. évszázadig nyúlik vissza.

Ráadásul a „pásztorok földje” elnevezés még sokkal korábbi hagyományra nyúlik vissza: A görög kolostor illetékesei azt állítják, hogy épületük alapjai alatt fekszenek a Migdal Eder, (Jákob) „nyájának tornya” („Nyáj-tornya”) maradványai, amiről Mózes 1. könyvének 35,21 versében van szó [Ter 35,21: Izrael tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen (a Nyáj-tornyon) túl üté fel”], és amiről azt írja a Biblia, hogy a „Betlehembe vezető úton” fekszik. A Biblia szerint (1 Sám 17) Dávid is ezen a helyen legeltette atyja nyáját, mielőtt az Úr Izrael királyává tette [1 Kir (Sám) 17,15: „Dávid vissza-vissza tére Saul mellől, hogy legeltesse atyja nyájait Betlehemben”].
Ezek a régi nevek arra utalnak, hogy ezen a helyen egy nagyon hosszú idő óta a juhok legeltetésére használt földdarabról van szó, ami Izrael számára valami egészen rendkívüli dolgot jelent. Izraelben ugyanis annyira kevés sík terület van, hogy azt a keveset minden időben földművelésre használták fel: gabona, szőlő, ehető zöldségek termesztésére. A juhokat és a kecskéket a köves dombokra terelték, ahol azok az olajfák és a bőségesen található tövisbokrok között előbukkanó füvet legelték. Tehát a pásztorok földjén levő juhnyáj őrzése és ellátása a Nyáj-toronyból valami egészen rendkívüli kitüntetést kellett jelentenie.
Hogy ez a legelő mennyire rendkívüli, sőt egyedülálló volt, az – azon emberek tanúsága szerint, akik ezeket a szövegeket tanulmányozzák – a Krisztus utáni időkből keletkezett Talmud és Midrások irataiból derül ki, melyekben a diaszpóra rabbijai mindazt összegyűjtötték, ami népük számára a templom és a szétszóratás után megmaradt.

Az ó szövetség áldozati előírásai nagy súlyt fektettek arra, hogy a templomi áldozatra szánt állatok kultikusan tiszták és fizikailag hibátlanok legyenek. Semmilyen pogány templom árnyéka nem szennyezhette be, semmilyen testi hiba nem csúfíthatta el őket. A talmudi iratok egyike az áldozati állatok származási helyének a Jeruzsálem kapuitól délre fekvő és Betlehemig terjedő területet adja meg (ami körülbelül 8 kilométer hosszú), és eközben kifejezetten megemlíti a „Nyáj-torony” nevet (ami akkor már valószínűleg rég nem létezett).
Egy másik ilyen régi irat (a jeruzsálemi templom Kr. u. 70-ben történt lerombolása óta a zsidóknak nincs templomuk, ahol áldozatot mutathatnának be) rendkívül figyelemre méltó dolgot közöl azokról a „pásztorokról”, akik a templomi áldozatokra szánt juhok és kecskék nevelésével voltak megbízva. Ezek egyáltalán nem egyszerű, goromba legények voltak, vagy a mindennapi értelemben vett „szolgák”. Ezek az emberek kétségen kívül a leviták törzséhez és rangjához tartoztak, akik a templom megbízásából áldozati bárányokat tenyésztettek, gondoztak és kultikus célra való alkalmasságukra felügyeltek. Ez utóbbi gondoskodásuk odáig ment, hogy az újszülött bárányokat az újszülött csecsemőkhöz hasonlóan pólyakötőkbe (ez a pelenka szó eredeti jelentése, ami a modern időkben rég feledésbe merült) bugyolálták, hogy első lépési kísérleteiknél nehogy eltörjék a még gyenge lábukat. Bárki, aki már egyszer látta, hogy a frissen született bárányok milyen ügyetlenül mozognak túlságosan hosszú és túlságosan vékony lábaikon, megérti ezt az elővigyázatosságot – még akkor is, ha manapság egy bepólyázott bárány még valószínűtlenebbül hangzik, mint egy bepólyázott gyermek.

Mindez együtt grandiózus képet ad a Szent Éjről, ami a szokásos betlehemi jászol-ábrázolásokon messze túlmutat, és egy az üdvtörténetben sokkal később felismerhető dimenziót tesz láthatóvá: Jézus, Mária és a törvény szerint Dávid házából származó József fia, aki kereszthalála által a bukott emberiség megmentésére jött Megváltó, a betlehemi pásztorok földjén jön a világra, ahol évszázadok óta a templomi áldozatok számára szánt áldozati bárányokat nevelik fel!!! És az elsők, akik erről tudomást szereznek, a templom szolgái és hivatalnokai, akiknek ott az oltárra szánt szeplőtelen áldozatok felnevelése volt a feladatuk!
Ezek a „pásztorok földjén” szolgálatot teljesítő leviták bizonyára bárki más írástudónál sokkal jobban emlékeztek Mikeás próféta jövendölésére: „Hozzád meg Nyájnak tornya, és Sion leányának Ofelje, szintén elérkezik, visszatér az előbbi hatalom, Jeruzsálem leányának országa.” (Mik 4,8) Nem csoda hát, hogy ezek a pásztorok az angyal üzenetére mindent odahagytak, és azonnal útra keltek, hogy megláthassák azt, amire atyáik évszázadok óta vártak. Látták – és „hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik”. (Lk 2,20)

[Magyarázat a jászolban fekvő gyermek fotójához: Amikor Franz Michel Willam 1925-ben beutazta a Szentföldet, Betlehemben az istállóbarlangokban durván kivájt jászlakat talált, és nem tudta megállni, hogy próbát ne tegyen velük, hogy alkalmasak-e egy újszülött elhelyezésére.]

(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2019. december 23.)
http://www.katolikus-honlap.hu/2001/pasztorok.htm

Adventi ráhangoló Barsi Balázs ferences szerzetessel

Gyere be, kedves karácsony! - Pogányi adventi hangverseny 2019.

 

Engedjük-e, hogy az Úr bennünk éljen tetszése szerint?

Egy kolostor karácsonyi üdvözlete

„Az Isten Igéje az emberben lakozott, Emberfiává lett, hogy az embert hozzászoktassa Isten megragadásához és Istent hozzászoktassa az emberben lakáshoz, az Atya tetszése szerint.” (Szent Iréneusz)

Kedves Testvéreink!

Mit mondhatunk ma Szent Iréneusz, II. századi püspök fenti szavaira? Vajon a régebbi korok emberéhez képest a ma embere jobban hozzászokott ahhoz, hogy Isten benne él? Nem a régi korok letűnése és az új korok megjelenése segíti ezt a kegyelmi történést, hanem az egyes ember Istennel való személyes kapcsolatának elmélyülése. Kinek-kinek a belső életútja foglal magába mindent.
Nyilvánvalóan tapasztaljuk, hogy a történelem eseményeiből az ember nem tanu1. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy képes ugyanazokat és általa már elítélt borzalmas tetteket újra elkövetni. A történelmi korok egymásutánisága nem képes szilárd változásokat előidézni, eredményezni. A szilárd, maradandó változásokat az egyes ember megtérése, átalakulása és az abból fakadó cselekedetei hozzák meg.
Ezért csak a személyes életünkre kérdezhetünk rá: mi történik bennünk életünk folyamán; engedjük-e, hogy az Úr bennünk éljen tetszése szerint? Tudjuk-e Őt választani saját magunk helyett?

Az emberiség igazi haladásának feltétele és lényegi tényezője a személyes megtérés. S itt a kérdés az, hogyan élünk egyre természetesebben, egyre állandósultabb formában Istennel olyannyira, hogy az Ő végtelen jósága, szeretete áthassa mind a magunk, mind pedig világunk életét. Hiszen ezt akarta az Úr, amikor megteremtette a mindenséget és benne az embert! A szeretetben és a szeretet által épülő világ nem emberi mű, hanem olyan lelkek legszentebb belső útjának külső lenyomata, akik mindenben az Urat keresik, még akkor is, ha sok esetben ezt nem is tudják. Ezért a szeretetben élő világ legapróbb megnyilvánulása is mindig a kegyelem műve. Az ember csak megnyílik, csak befogad, csak enged Istennek, aki benne és általa megvalósítja művét.
Magában a megtestesült és bennünk élő Igében valósul meg Isten hozzászokása az emberben lakáshoz. Ezért ereszkedik bennünk mélyre az Ige, Jézus Krisztus, oda, ahol teremtésünk óta bennünk él, s ahol kezdetben az ember számára oly természetes volt, hogy Istennel él. Így írunk történelmet, üdvtörténetet vertikális vonalakkal, vagyis a teremtményt mindenben a Teremtőhöz fűző szálakkal.
Hiszen Urunk megmondta, hogy mit sem ér, ha az egész világot megragadjuk is, de lelkünk elvész. „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” (Mt 16,26)

http://katolikus-honlap.hu/1901/karacsony.htm

Adventi hangverseny Hévízen, a Szentlélek Templomban

Legyünk angyalok

Kétség nem fér hozzá, hogy 1960 decemberében angyalok jártak Indianában, a törzshelyük pedig a Big Wheel autós pihenő volt.

Egy napon, három hónappal korábban, hat gyermekem apja végleg ott hagyott bennünket, bár előtte se számíthattunk sok jóra irányából. Amikor a gyerekek esténként hallották megérkezni, többnyire elbújtak előle. Legkisebb fiúnk 3 hónapos, a legidősebb 7 éves, kislányunk pedig 2 éves volt. Bár távoztával a gyerekeknek nem kellett többé félni a veréstől, a heti 15 dollárt, amit ételre adott, mostantól nekem kellett valahogyan előteremtenem.

Egy percet sem tétovázva felöltöztettem a kicsiket, bepakoltam mindenkit öreg Chevy 51-esünkbe és hatodmagammal elindultam állás után nézni. A város valamennyi gyárát, üzletét és éttermét felkerestem és miközben a gyerekek a kocsiban várakoztak, megpróbáltam meggyőzni mindenkit, aki hajlandó volt végighallgatni, hogy bármit készen állok megtanulni. Egyszerűen muszáj volt munkát találnom! Hiába. Sehol sem jártam sikerrel.

Az utolsó hely egy öreg sörfőzde volt a városhatáron kívül, amit kamionos pihenőhellyé alakítottak át. A Big Wheel (nagy kerék) idős tulajdonosa ki-kinézett az ablakon viharvert kocsink és a gyerekek irányába miközben beszéltem. Pont pultost keresett az éjszakai műszakra. Elmondta, hogy 65 centet tud fizetni egy óráért és már aznap este kezdhetek.

Hazarohantam és felhívtam a szomszéd kamaszlányt, hogy éjszakánként 1 dollárért vállalja el a gyerekek felügyeletét. Mondtam, hogy nyugodtan jöhet pizsamában, hiszen a gyerekek úgyis aludni fognak már. Sikerült megállapodnunk.

Szokásos esti imánk során megköszöntük Istennek, hogy munkát adott Anyának, és még aznap este munkába álltam. Reggelente felébresztettem a bébiszitter és az esténként megkeresett borravaló felével hazaküldtem. Ahogy közeledett a tél a fűtésszámlák kifizetése egyre nehezebben ment, ráadásul az autó abroncsai olyan rossz állapotban voltak, hogy nemcsak esténként, munkába indulás előtt, de hazafelé is fel kellett fújnom őket.

Aztán egy különösen komor őszi reggelen az autó hátsó ülésen 4 vadonatúj abroncs várt. Nem találtam cédulát vagy bármilyen magyarázatot mellettük, csak a 4 tökéletes új abroncs hevert ott szép sorban. Első gondolatom az volt, hogy biztosan angyalok járják a környéket.

Megállapodtam az egyik helyi szerelővel, hogy műhelyének kitakarításáért cserébe felteszi az abroncsokat és az se érdekelt, hogy a takarítás sokkal tovább tartott, mint a kerékcsere. Akkor már 5 helyett heti 6 napot dolgoztam, de még mindig nem kerestem eleget minden kiadásunk fedezetére, ráadásul a karácsony egyre közeledett és fogalmam sem volt, hogy miből veszek majd ajándékot a gyerekeknek. Találtam viszont fél kanna piros festéket, így arra gondoltam, hogy felújítok néhány régi játékot és azokat teszem a fa alá. Gyerekruhákkal se álltam túl jól. Foltot foltra varrtam már egy ideje a fiúk nadrágján, de tudtam, hogy hamarosan ez se segít már rajtuk.

Karácsony este a szokásos kamionos törzsendégek, Lez, Frank és Jim, meg egy Joe nevű idegen ültek a pultnál, egy zenekar tagjai pedig nálunk lazítottak a karácsonyi fellépésük után. Az asztaloknál szintén törzsvendégek beszélgettek és csak napkeltekor indultak haza. Ahogy hetet ütött az óra kisiettem az autóhoz, hogy még a gyerekek ébredése előtt hazaérjek és kitehessem a felújított játékokat a nappaliban felállított cédrusfa alá, amit az út szélén találtam pár nappal korábban.

Hétkor még mindig sötét volt, így nem sokat láttam, de az biztos, hogy az autó belseje furcsán nézett ki ahogy közeledtem. Mintha dobozok árnyékai vetettek volna árnyékot a hátsó ülésen. Vagy csak a lámpák fénye játszott a képzeletemmel? Nem tudtam eldönteni, hogy mi, de valami más volt. Odaérve bekukucskáltam a hátsó ablakon és nem hittem a szememnek. Az öreg Chevy hátulja a plafonig tele volt dobozokkal. Felrántottam az ajtót és izgatottan meredtem a különböző méretű csomagokra. Felnyitottam az elsőt. Vadonatúj farmerekkel volt tele 2-10 éves korig. Kinyitottam egy másikat. Ebben pólók voltak a nadrágokkal megegyező méretben. A dobozok mellett szatyrokat találtam megrakva édességgel, mogyorófélékkel, de volt bennük banán és mindenféle egyéb étel, hatalmas darab sonka, konzervek, krumpli, pudingpor és liszt. Mellette egy egész szatyor tisztítószer. Egy külön dobozban pedig 6 játékautó és egy gyönyörű játékbaba.

A nap életem leggyönyörűbb karácsony reggelére virradt fel a hazafelé vezető úton, a szívem pedig túlcsordult a hálától. Sohasem fogom elfelejteni gyerekeim arcát azon az áldott reggelen. Ma már azt is tudom, hogy azon a napon tényleg angyalok jártak a városban, a törzshelyük pedig az én munkahelyem volt.

(Ismeretlen szerző)

---

Azóta eltelt csaknem 60 év, de angyalokra talán még nagyobb szükség van, mint annak idején. Nem azért, mert több a rászoruló ember, hanem azért, mert Isten földi segítői beragadtak a számítógépek kijelzői elé vagy elvesztek a forgatagban és mindennapi nyüzsgésben, így észre sem veszik, hogy milyen csodák részesei lehetnének, ha időnként felnéznének.

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.”János 3,18 És ne csak karácsonykor…


http://idokjelei.hu/2019/12/legyunk-angyalok/

Adventi ráhangoló Böjte Csaba ferences szerzetessel

Bővebb információkért kérlek látogass el a https://katolikus.ma/advent/ oldalra. Előző héten Fecske Orsolya festőművész, a következő héten Barsi Balázs ferences szerzetes gondolatai következnek.

A sajóládi Fráter György Katolikus Általános Iskola és AMI karácsonyi koncertje 2019.12.10.

Adventi ráhangoló Fecske Orsolya festőművésszel

Bővebb információkért kérlek látogass el a https://katolikus.ma/advent/ oldalra. Előző héten Bátor Péter Botond pálos szerzetes osztotta meg gondolatait, a következő héten Böjte Csaba ferences szerzetes.

Böjte Csaba testvér adventi elmélkedése Homrogd 2019. december 2.

Pálos Szellemiséggel Adventus Domini

Adventi koncert a pilisszentiváni iskola aulájában.

Közreműködik a Pilisszentiváni Vegyeskórus, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus, Mayer Angyalka - zongora, Rosta Zsófia - hegedű, Mészáros Máté Zsolt - orgona. Karnagyok: Neubrandt Ferenc, Neubrandt Ferencé, Sebestyén János

Bencés adventi videoüzenetek: várakozás-felkészülés-ajándékozás

Első adventi üzenet a Pannonhalmi Főapátságból Az adventi időszak beköszöntével idén is eljött a Jézus születésére történő közös várakozás ideje. Az advent a latin adventus szóból származik, ami eljövetelt jelent. A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezésére emlékezünk és nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.
Az advent összekapcsol minket, közös várakozásra hív, de nem csak közösségben, egyénileg is megérint. Egyszerre jelenti sokunknak ugyanazt és mégis mindenkinek egy kicsit mást. A pannonhalmi szerzetesközösség tagjai hétről-hétre egy-egy videóüzenetben fogalmazzák meg, számukra személyesen mit jelent az adventi időszak.
Várszegi Asztrik emeritus apát, Hortobágyi T. Cirill főapát, Dejcsics Konrád és Szabó Márton szerzetesek gondolatai.

Minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény a keresztényeknél az advent. Amikor a gyermek Jézus érkezésére emlékezünk, nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is szeretnénk rendbe tenni. A pannonhalmi bencés szerzetesek gyakorlati tanácsokat adnak a felkészüléshez.

Szerinted mit érdemes karácsonyra ajándékozni? Kikhez kell figyelemmel fordulni? Mi az igazán fontos? Cirill és Asztrik atyák gondolatai sokat segítenek a karácsonyi készülődésben, advent lényegének megértésében

Vajon mit ajándékoznak egymásnak a bencés szerzetesek, akiknek nincs pénzük ajándékra, hiszen jövedelmük sincs? A válasz: a legfontosabb dolgot, amit ember adhat a másiknak.

Hogyan kezdjem el? – Adventi gondolatok

„Az adventi csendes időszak kitűnő lehet arra, hogy átgondoljam, s átimádkozzam a kapcsolataimat: az Úristennel való kapcsolatomat, az önmagammal való kapcsolatomat és az embertársaimmal való kapcsolatomat.
Hogy amiben meg kell újuljak, abban megújuljak; amit rendbe kell tennem, azt rendbe tegyem; ami pedig jó volt, annak örvendezzek és megmaradjak vagy továbbfejlődjek benne.”

"Van-e fontosabb, sürgetőbb dolgunk ezen a földön, mint Isten országát építeni?" Kezdjük advent második hetét Papp Tihamér OFM gondolataival.

Advent harmadik hetében Kiss Didák OFM gondolataival várakozhatunk a Megváltó eljövetelére. „Ki az a nagy és hatalmas Isten, akit meg tudunk érteni, van szava, van teste, tud szenvedni és tud örülni? Amikor Karácsonyhoz közeledünk, valójában ehhez a titokhoz akarunk egyre közelebb kerülni.”

Adventi ráhangoló Bátor Péter Botond pálos szerzetes atyával

Bővebb információkért kérlek látogass el a https://katolikus.ma/advent/ oldalra. A következő héten Fecske Orsolya festőművész gondolatai segítenek a ráhangolódásban.