2020. december 6., vasárnap

Véméndi Adventi varázs 2020

Első koncert 2020. december 6-án 17:00 - online közvetítés a Véméndi Szent Mihály-templomból. Fellép: Dr. Balatoni Sándor - junior príma díjas orgonaművész Bita Boglárka - énekművész, a Szegedi Nemzeti Színház művésze Műsor: J.S. Bach: Fuga sopra il Magnificat BWV 733 G.B. Pergolesi: Quae moerebat et dolebat L. Daquin: Noël X. (Quand Dieu naquit à Noël) C. Franck: Panis angelicus C.S. Lang: Tuba tune Bartók B.: Este a székelyeknél M. Reger: Wiegenlied T. Dubois: Toccata

2020. november 22., vasárnap

Tematikus roráté-szentmisék a Pécsi Székesegyházban

A 2020-as advent lelki kísérői

Advent 1. hetében Sajgó Balázs
a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója

KisBöjt 2. hetében Keresztes Zoltán
gyergyószentmiklósi plébános (Szent István király ereklyéinek átvitele plébánia)

ÚrJövet 3. hetében Dr. Darvas Piroska sa
a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek helyi előljárója

ÚrVárás 4. hetében Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános
 

https://katolikus.ma/advent/

 




„Éljetek testvérként egymással!” – mottóval idén is tematikus roráté szentmisék lesznek a Pécsi Székesegyházban. A járványra való tekintettel a szentmiséket élőben közvetítjük.

Adventi időben, Krisztus születésére készülve pirkadat előtt, hagyományosan 6.00 órakor szentmisét mutatnak be a katolikus templomokban. A roráté-szentmise a Megváltó várásának és a Mária-tiszteletnek megnyilvánulása.

Kezdetben a karácsonyt megelőző hét napon, a VIII. századtól pedig a karácsony előtti kilenc napon mutattak be a Rorate-szentmisét. Közép-Európában már a középkorban elterjedt, hogy advent egész idejében végezték a hajnali áhítatot.

A Rorate-szentmise az adventi készülődés egyik legszebb formája

A tematikus hajnali szentmiséknek a Pécsi Székesegyházban nagy hagyománya van, évről-évre több száz fiatal látogatja, hiszen a helyiek számára az adventi készület lelki forrása. A rorátékra november 30. és december 23. között vasárnap kivételével reggel 6.00 órára várjuk a kedves híveket. Kérjük, tartsák be a hatályos járványügyi intézkedéseket!

A pandémiára való tekintettel idén a tematikus miséket a Pécsi Egyházmegye élőben közvetíti weboldalán, YouTube csatornáján és Facebook oldalán. Az otthon maradók a közvetítést az EWTN Katolikus Televízión (BonumTV) is élőben követhetik reggel 6.00 órakor, melynek ismétlésére 8.30-kor kerül sor.

A szentmiséket követő agapé idén a járvány miatt elmarad!

 

rorate a4 EgyediA Pécsi Székesegyház Rorate-szentmiséinek idei tematikája

Mottó: Éljetek testvérként egymással!

A napi elmélkedési szövegek eredője: Róm 12, 9-18

 

November 30., hétfő – „Ti mind testvérek vagytok.” (Mt 23, 8) - Kajtár Edvárd

December 1., kedd – A szeretet legyen tettetés nélkül! - Kajtár Edvárd

December 2., szerda – Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! - Udvardy György

December 3., csütörtök – Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, - Berecz Tibor

December 4., péntek – a tisztelet dolgában egymással versengők, - Dallos Tamás

December 5., szombat – az igyekezetben nem lusták, - Szép Attila

December 7., hétfő – lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! - Kajtár Edvárd

December 8., kedd – Legyetek örvendezők a reménységben, - Nyúl Viktor

December 9., szerda – béketűrők a nyomorúságban, - Udvardy György

December 10., csütörtök – állhatatosak az imádságban, - Berecz Tibor

December 11., péntek – támogassátok a szenteket szükségleteikben; - Dallos Tamás

December 12., szombat – gyakoroljátok a vendégszeretetet! - Szép Attila

December 14., hétfő – Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! - Kajtár Edvárd

December 15., kedd – Örüljetek az örvendezőkkel, - Nyúl Viktor

December 16., szerda – és sírjatok a sírókkal! - Dallos Tamás

December 17., csütörtök – Legyetek egyetértők egymás között, - Berecz Tibor

December 18., péntek – nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. - Udvardy György

December 19., szombat – Ne legyetek bölcsek a magatok szemében! - Szép Attila

December 21., hétfő – Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! - Udvardy György

December 22., kedd – A jóra törekedjetek minden ember előtt! - Máger Róbert István

December 23., szerda – Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel! - Lápossy Péter

https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/4098-tematikus-rorate-szentmisek-a-pecsi-szekesegyhazban-2020

2020. november 20., péntek

Siegfried Atya 2020-as adveni/karácsonyi levele

 

J+M+J -St Petersberg, 2020.11.20.

 

Kedves Magyar Testvéreim!

Kedves rokonok, ismerősök, barátok, jótevők!

Kedves Testvéreim a Gyermek-Jézusban, Aki jön, és az Úrban, Aki visszajön!


 

Gondolom, mindannyian érezzük, hogy rendkívüli korban élünk. Talán még sohasem volt ily sok zűrzavar, félelem és rémület a szívekben. Mindenütt megosztás (szétválás) van. Családok, közösségek és emberi kapcsolatok mennek tönkre, illetve szakadnak szét, csak azért, mert különböző nézeteket vallanak bizonyos ügyekről, mint például az Egyház hitelessége, vagy a végidőkről szóló bizonyos üzenetek, vagy az aktuális vírushelyzet, ill. a védőoltás kérdése. Úgy tűnik, hogy azok a dolgok vagy tények, amelyek oly biztosak voltak az életünkben, most alapjaiban rendülnek meg. Ezek az újfajta nézetek sok mindent megkérdőjeleznek, még az alapvető igazságokat is, mint ISTEN Tízparancsolatát, a család, a nemzet szükségességét és szerepét, vagy magát a férfiúi és a női szerepet is. A fatimai jövendölések és különböző egyéb üzenetek már hosszabb idő óta arra hívják fel a figyelmünket, hogyha papoka papok ellen, püspökök a püspökök ellen, bíborosok a bíborosok ellen lesznek – és most mi ezt saját szemünkkel látjuk, saját fülünkkel halljuk. És közben teljesen nyilvánosan beszélnek arról, hogy minden embert szükséges megjelölni, az aktuális vírushelyzet miatt, stb. így tehát nem meglepő, hogy sok ember teljesen összezavarodik, és emiatt nem tudja, mit higgyen vagy mit is tegyen. Sokan magányosnak, elhagyatottnak érzik magukat, mivel sötétségben és rémületben élnek, és nem látnak semmi kiutat.

Ebben a különleges korban, amilyenhez hasonló eddig talán még sohasem volt, nem kérdéses, hogy ez az Adventi időszak életünk egy egészen különleges és kegyelemmel teljes ajándéka. Egy oly advent és oly karácsony, amilyen eddig még sohasem volt.

Így nagy a felelősségünk nekünk, keresztényeknek, akik még hívők vagyunk és akik ebben a szellemi sötétségben egy biztos és belső vezetést élünk meg. Az adventnek ezt a kegyelmi idejét ki kell használnunk, hogy valóban fel legyünk készülve és készen álljunk JÉZUS KRISZTUS eljövetelére. Legyünk készek arra, hogy az Isteni Gyermek valóban megszülethessen szíveinkben. Ezzel a személyes felkészüléssel arra is késznek kell lennünk, hogy világító gyertyákká (lámpásokká), tartóoszlopokká váljunk azok számára, akik nem látnak semmi kiutat. Az okos szüzeknek kell lennünk megtöltött olajos korsókkal, és épp azért kell ebben az Adventben lámpásainkat tökéletesen feltöltenünk a kegyelem és karizmák olajával, a végidők próféciáinak olajával, hogy netévelyegjünk a sötétségben, s hogy ne kelljen Krisztus Király Birodalmának, ill. az Új Ég és az Új Föld (2 Pé 3,13) bezárt menyegzős terme (Mt 25,1-13) előtt állnunk.

Mit várnak el tőlünk, hogy bölcsen használjuk ki ezt a kegyelmi időt? Úton vagyunk egy háború felé? Igen!!! Akkor viszont fel kell venni a fegyvereket és a harci ruhákat. Most annak az időnek a közepén vagyunk amelyre a Mennyország évtizedek óta felkészít minket. Erre a nagy szorongatások idejére már tucatnyi üzenet révén megkaptuk az összes szükséges kegyelmet, beleértve az egyház által elismerteket is. Most alkalmazni kel ezeket. A szükséges kegyelmi eszközökből sokat már a Szentírás is említ, különösen ilyenek az Úr példabeszédei az Ő visszajöveteléről és ISTEN Országának a beteljesedéséről: „Példabeszéd a búzáról és a konkolyról” (M 13,24-30) – „Példabeszéd a hű és gonosz szolgáról” (Lk 12,36-48) – „Példabeszéd az okos és balga szüzekről” (Mt 25,1-3) – Példabeszéd „Krisztus, mint a népek Pásztora, mint a Beteljesítő” (Jn 10,1-16). A 91. zsoltár és a: 51. bűnbánati zsoltár különösen is értékesek a lelki fegyverek tekintetében, amelyeket gyakran, akár naponként is kellene imádkoznunk önmagunkért és minden ember nevében, annak a veszélye miatt, nehogy elaludjuk Krisztus visszajövetelét.

Most nézzünk csak a fiatal Máriára, a názáreti Szűzre, és utánozzuk, amit tett. Hitt Gábor angyal szavána és tökéletesen bízott Istenben. Jobban bízott és hitt Istennek, mint bárki másnak, és követte az angyaltól kapott tanítást, ill. útmutatást, és így ez vezette el Erzsébet meglátogatásához. Ezt jelenti az Advent. Méhében a pici Istengvermekkel meglátogatni Erzsébetet. Nem ijedt meg, tökéletesen bízott az Úrban, mindannak ellenére, hogy tudta, hogy a szeretett József nagyon fog szenvedni. Ugyanis József kiszolgáltathatta volna őt a törvény őreinek, lemondhatott volna róla, és hagyhatta volna, hogy megkövezzék őt. Azonban bizalma teljesen Istenre irányult, és soha nem vette le pillantását az ATYAISTENRÖL, tekintetük szüntelenül egymásra irányult. A nehéz helyzet ellenére is boldog volt, szívében csupa öröm, és mindenekelőtt: szeretett. Bár minden reménytelennek és kilátástalannak tűnt, mégis boldogan útra kelt Erzsébethez. Telve örömmel és bizalommal dicsőítette és magasztalta az Urat. Magnificat! Ez ami utunk is feladataink beteljesítésében, és ezért kell nekünk is azt tennünk, amire Isten teremtett minket.

Fontoljuk meg tehát ennek az Adventnek a követelményeit, illetve feltételeit, hogy valóban irgalmas szívűek lehessünk, és hogy hogyan kell felkészülnünk rá. Tehát szeretnénk még egyszer közelebbről szemrevételezni szellemi fegyvereinket.

Előkészület (erre az Adventre és különösen a végidőkre):

1. Először a lelkünket kell megtisztítani. Ehhez egy életgyónásra! van szükség, amelyben a lelkiismeretünket megvizsgáljuk a legkisebb bűnök vonatkozásában is, jellemhibáinkkal és vétkeinkkel együtt, gyermekkorunk óta. Kérjük a Szentlélek segítségét (aki meggyőz minket bűneikről; Jn 16,8), hogy semmit se hagyjunk figyelmen kívül, amit eddigi életünkben még nem gyóntunk meg. Mert készen kell lennünk, ha majd a kereszt megjelenik az égen (Mt 24.30; Jel 1.7), és Isten színe előtt állunk, és megismerjük egész életünket, úgy, ahogy Isten lát minket, és semmi sem marad figyelmen kívül vagy elfedve. Használjuk ki a bűnbánat szentségét, ameddig még lehetséges… Mert már csak rövid időnk van, hogy felkészüljünk. Tehát a kegyelmi idő utolsó perceiben vagy óráiban vagyunk. Számot kell adnunk a felhasznált vagy fel-nem-használt időnkről is, és az elpazarolt időnkről is.

2. Ezen megtisztulás után intenzíven törekedjünk, hogy megmaradjunk a kegyelem állapotában és ehhez szükségünk van a rendszeres szentgyónásra, ameddig még erre idő adatik.

3.     Egészen át kell adni életünket Istennek, teljesen feláldozni Istenért.

a.      Tekintsd át életedet, vajon szabad vagy-e egészen Isten számára, hogy követhesd Istent Jézus Krisztusban?

b.     Vizsgáld meg magad, hogy nem élsz-e rendetlen, tisztátalan kötelékben, függőségben vagy kapcsolatban!

c.      Add át Istennek a tulajdonodat, szokásaidat, gyermekeidet, férjedet vagy feleségedet, és saját akaratodat és a birtoklás bármely formáját!

d.     Add át Istennek szeretett népedet, családodat, stb.

4.     Megbocsátás és kiengesztelődés.

a.      Saját magunknak megbocsátani az életünkben elkövetett nagy baklövéseket.

b.     Istennek is meg kell bocsátanunk azt, hogy az életünk folyamán súlyos megpróbáltatásokat és szenvedéseket engedett meg, és a kisebb-nagyobb szorongattatásokat, különösen most, jelen napjainkban…

c.      Szívből megbocsátani minden embernek és bocsánatot is kérni tőlük, legyenek ezek a rokonaink, szüléink, élők vagy megholtak – ehhez tekintsünk vissza gyermekkorunk legkorábbi szakaszáig. Magunknak hangosan ki kell mondani: „Én megbocsátok neked: N.N. (név szerint meg kell nevezni a személyeket) mindazért, amit tettél, mondtál ellenem”. „A bocsánatodat kérem: N.N. (név szerint meg kell nevezni a személyeket) mindazért, amit én tettem, mondtam ellened”. Ugyanis a hangosan kimondott szavaknak erőteljes teremtő hatása, illetve megbocsátó hatalma van.

5.     Jóvátétel, elégtétel, engesztelés

a.     Mindent elfogadni, amit életünkben az Úr megenged. Mindent elfogadni és engesztelésül felajánlani!

b.     Minden nehézséget, reménytelen dolgot, szenvedést, betegséget, próbatételt és mindazt, ami értelmetlenségnek tűnik: Fogadj el mindent panaszkodás és morgás nélkül és adj hálát mindenért Istennek és dicsőítsd és imádd Őt!

c.     Végezzünk jóvátételt és engesztelést önmagunkért, családunkért, népünkért (nemzetünkért), papokért, minden emberért, mindazon személyekért és mindazok nevében, akik nem tartanak bűnbánatot és engesztelést vétkeik és bűneik miatt…

Lelki fegyverek: 91. és 51. zsoltár, és a különböző ismert imák, egyéni imák, mint amilyet a rózsafüzérben is mondunk; ugyanis, ha háborúba vonulsz, fegyvereidet tisztán és rendben kell tartanod, mert a jelenlegi nagy szorongattatás idején a szellemi pacifizmust többé már nem engedhetjük meg magunknak. Különben az ellenség nehézség nélkül megnyer magának minket.

1.     Szentmise, szentáldozás, Eucharisztia (Szentségimádás)

2.     Életünket átadni az Úr Jézus Krisztusnak és Máriának, az Istenanyának, mert ebben a végső időben a mi menedékünk és oltalomhelyünk, mint védelem és biztonság, Jézus és Mária egyesült Szíve, melyben lennünk kell és itt kell tartózkodnunk, nehogy a Jel 13 két vadállata, a hamis próféta és az antikrisztus a rabszolgájává tegyen.

3.     Jó kapcsolat ápolása a szent angyalokkal és a szentekkel.

4.     Alkalmazzuk továbbá az Élő Isten pecsétjét, a Szent Vér pecsétjét, Mária védőpalástját, folyamodjunk a Szent Kereszthez és Jézus Szent Arcához.

5.     Legyen otthonotokban szenteltvíz, szent olaj, megáldott tömjén és exorcizált só.

6.     Megáldott érmek: Skapuláré, szent Benedek érem, az Üdvösség érme, máriás érmek (különösen a Csodásérem, stb.)

7.     Imák:

a.     Rózsafüzérek: klasszikus rózsafüzérek, valamint a rövid rózsafüzérek, pl. mint az Irgalmasság- rózsafüzér, Szent Vér rózsafüzér, Szent Sebek rózsafüzére, Szeretetláng rózsafüzér, Könnyek Anyja rózsafüzére, stb.

b.     Életünkben (a hétköznapokban) mindent, mint imádságot ajánljuk fel Istennek; tegyetek mindent áldozattá, mondta az angyal Fatimában a gyermekeknek.

c.     Szeretteinket és embertársainkat helyezzük Jézus Szent Szívébe, az Ő Szent Sebeibe, és legyen Szent Vére és Szent Könnyei minden ember javára.

d.     Imádkozni az ellenségekért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és mindig minden papért imádkozni és áldozatot hozni.

e.    ;Önkéntes böjt vállalása, önmegtagadás gyakorlása és mindezt Istennek felajánlani.

f.      A Szentírás és egyéb értékes lelki könyvek olvasása.

Feltehetjük a kérdést, ha a helyzet egyre csak rosszabbodik, vajon lesz-e még ennél is nehezebb? Miért engedi meg az Úr ezeket a nagy szenvedéseket? Ha csak egy kevéssé is ismerjük a Szentírást, tudnunk kellene, hogy az Úr apokaliptikus beszédeiben az első három Evangéliumban és a Szentírás más helyein gyakran mondta: „mindezeknek be kell teljesednie, mielőtt visszajövök…” Sok minden utal arra, hogy ebben a megjövendölt apokaliptikus időben élünk, és hogy ezek az események a szemünk előtt játszódnak le. 2000 év óta sok nemzedék szeretett volna ebben a korszakban élni. S bár a szenvedések hatalmas nagyok lesznek, viszont a kegyelmek még bőségesebben fognak áradni, mint eddig még soha, mert „amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20). Korunk egyik Kiválasztottja így fogalmazott: „A térdeinken kell hálát adnunk Istennek, hogy ebben a korban élhetünk, mert ez nagyobb az Üdvtörténet minden eddigi korszakánál, kivéve azt az időtartamot, amikor Jézus itt a Földön járt,“ mert ez Jézus Krisztus visszajövételének az ideje. Az Úr azt is megígérte, hogy gondoskodni fog a Hozzá hű gyermekeiről. Megígérte, hogy megvédi családjainkat, ezért kell útmutatásait követnünk. Már több, mint egy évszázada minden segítséget megad az Úr, minden szükséges kegyelmet és minden fontos információt, amire ebben az apokaliptikus időben szükségünk van.

Mostantól kezdve már nem engedhetjük meg magunknak, hogy pazaroljuk időnket. Fel kell készülnünk és készen kell állnunk Jézus Krisztus visszajövetelére. Ehhez szükséges, hogy ebben az adventi várakozásban, illetve karácsonyi időben a kicsi Jézus megszülessen szívünkben. Legyünk szilárdan álló oszlopok és fényesen világító lámpások! Hagyjunk fel a világias dolgokkal való törődéssel. Készüljetek fel, hogy készen álljatok az Ö jövetelére. „Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lk 21,36)

Ismételten mondom: kövessük a kicsiny, fiatal Máriát, az Advent Édesanyját, hogy az Ö engedelmességét és alázatát, a Mennyei Atya iránti hatalmas és tökéletes bizalmát és az Ő nagy és tökéletes szeretetét szívünkben hordozzuk. Kövessük Ót Istenhez vezető útján, s úgy hordozzuk a kicsi Jézust lelkűnkben, szívünkben, mint egy eleven/élő Tabemákulum.

Talán ebben az évben családunk nélkül kell a Szent Karácsonyt megünnepelni, talán közösségünk és egyházközségünk nélkül (sőt talán szentmise nélkül is), mégis: nem leszünk egyedül és magányosak. A Szentcsaláddal leszünk, együtt a Szűz és Istenanya Máriával, szent Józseffel és az újszülött Kisjézussal. Mert ebben a végső időben szüntelenül egységben kell élnünk a Szentcsaláddal. Csak Jézusunkat kövessük tökéletes bizalommal, és soha ne fordítsuk el szemünket Tekintetéről, és minden pillanatban dicsőítsük az Urat és magasztaljuk Ót mindazért, ami majd történik életünkben. Gyakran imádkozzuk a Magnifikátot.

Egy ilyen út 2020 Adventjében irgalmas és szent felkészülés lehet Jézus Krisztus második eljövetelének végső idejére, azzal, hogy életünk küldetését egységben a Két Szent Szívvel, Jézus és Mária egyesült Szívével (mint az Igazság és a Szeretet két tanújával) teljesítjük be, egységben a szent angyalokkal. Tegyük egyedivé, különlegessé és valóban szentté ezt az Adventet.

Ne aggodalmaskodjatok, hanem legyetek szentek, illetve éljetek szentül!

Adventi/karácsonyi levelem befejezéseként szeretnék mindenkinek kegyelmekben gazdag, boldog és várakozással teli Karácsonyi Ünnepet kívánni, kettős értelemben is: az Úr első jövetele Betlehembe, mely az ismét megtalált Paradicsom; és visszajövetele az ég felhőin.

Bárcsak a 2021-es év egy kicsit közelebb vezetne mindannyiunkat az Ó- és Újszövetségi próféták nagyszerű ígéreteihez Mária Szeplőtelen Szívének diadala által.

Az eljövendő Megváltóra és Szabadítóra való örömmel teli várakozásban küldöm szívből köszöntésemet:

P. Siegfried M. Láng ORC

2019. december 24., kedd

Adventi hangverseny a bazilikában

 


Gerrit van Honthorst: Urunk Jézus Krisztus megtestesülése

 

A világ teremtése – amikor Isten megteremtette az eget és a földet – utáni 5199. évben,
2957 évvel az özönvíz után,
Ábrahám születése utáni 2015. évben,
Mózes és Izrael népének Egyiptomból való kivonulása utáni 1510. évben,
Dávid királlyá koronázása utáni 1032. évben,
Dániel jövendölése szerinti 65. évhétben,
A 194. olimpiász idejében,
Róma megalapítása utáni 752. évben,
Octavianus Augustus császár uralkodásának 42. évében,
Amikor az egész földkerekségen béke uralkodott,
A világ hatodik korszakában:

akarta Jézus Krisztus, az örök Isten és az örök Atya fia, a világot eljövetelének kegyelmével megszentelni. A Szentlélektől fogantatva, a judai Betlehemben történt fogantatása után kilenc hónappal született meg emberként Máriától, a Szűztől.

(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2019. december 24.)
http://www.katolikus-honlap.hu/2001/szentej.htm

2019. december 23., hétfő

A betlehemi pásztorok avagy Az Evangéliumok az osztályharcban avagy Áldozati bárányok pólyában – és egy gyermek a jászolban! És egy juhistálló kvázi mint a templom előcsarnoka!

 

Bár csak a Lukács-evangélium tesz említést a szabad ég alatt tanyázó pásztorokról [lásd: Lk 2,8-20: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek ... ”], ezek a pásztorok mégis nagyon jelentős szerepet játszanak karácsony történetében, és a karácsonyi liturgiában.
A hívő népet mindig meghatotta ez a történet: az angyalnak a pásztorok előtt való megjelenésétől a Glória fölséges mennyei énekén át egészen a jászolban nyugvó kisded meglátogatásáig. A pásztorok egyetlen karácsonyi képeslapról és egyetlen betlehemről sem hiányozhatnak. Amikor az iskolákban és az óvodákban még szokásban voltak a betlehemi játékok, a pásztorok különösen fontos szerephez jutottak: Mária és József szerepére csak ketten kellettek, az aranyhajú angyalokat szelíd lányokra osztották, de pásztorok annyian lehettek, ahány kisfiú csak akadt a csoportban, és nekik többnyire át sem kellett öltözniük, és még énekelniük sem volt muszáj, mindenféle átváltozás nélkül önmagukat adhatták.

A modern zsinati egyház – fokozott mértékben Bergoglio és leghívebb követői – különösen kedveli a pásztoroknak szóló üzenetet – számukra a nyájat őrző férfiak azt jelentik, hogy az örömhírt elsőnek a szegényeknek és a kicsiknek kell hirdetni, a hajléktalanoknak, akik már csak szükségből is úgy bűzlenek, ahogy a juhok a karámban.

Meglehet azonban, hogy ez a kétezer évvel ezelőtt lejátszódott esemény – amikor „József is fölment … Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt” (Lk 2,4-5), de „mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7) egy istállóban húzták meg magukat – egészen másképp zajlott le, mint ahogy a zsinatiak az evangélium ezen részét értelmezik. Hogy ez az istálló pontosan hol volt, nem tudni – mint oly gyakran, erre a címre is több hely tart igényt. Ezek azonban mind közel vannak egymáshoz, és éppenséggel meglehet, hogy a Betlehem régi városközpontjától keletre fekvő és az 5. század óta a „Születés templomaként” ismert és tisztelt templom a valódi helyszín.

E templomtól további egy kilométerre keletre kezdődik egy kis síkság, mely a régi hagyomány szerint „Siyar el ghanam”, a „pásztorok földje” nevet viseli. E sík területnek körülbelül a közepén található a görög-keleti „Kolostor a pásztorok földjén” nevű épület, és ettől 400 méterre északra, a síkság szélén áll a ferencesek „Gloria in Excelsis” temploma. Bár mára már mindkét épületet modernizálták, de azért ezek az új felépítmények mind az előttük ott állt épületek alapjain nyugszanak. E régi épületek sora egészen az 5. évszázadig nyúlik vissza.

Ráadásul a „pásztorok földje” elnevezés még sokkal korábbi hagyományra nyúlik vissza: A görög kolostor illetékesei azt állítják, hogy épületük alapjai alatt fekszenek a Migdal Eder, (Jákob) „nyájának tornya” („Nyáj-tornya”) maradványai, amiről Mózes 1. könyvének 35,21 versében van szó [Ter 35,21: Izrael tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen (a Nyáj-tornyon) túl üté fel”], és amiről azt írja a Biblia, hogy a „Betlehembe vezető úton” fekszik. A Biblia szerint (1 Sám 17) Dávid is ezen a helyen legeltette atyja nyáját, mielőtt az Úr Izrael királyává tette [1 Kir (Sám) 17,15: „Dávid vissza-vissza tére Saul mellől, hogy legeltesse atyja nyájait Betlehemben”].
Ezek a régi nevek arra utalnak, hogy ezen a helyen egy nagyon hosszú idő óta a juhok legeltetésére használt földdarabról van szó, ami Izrael számára valami egészen rendkívüli dolgot jelent. Izraelben ugyanis annyira kevés sík terület van, hogy azt a keveset minden időben földművelésre használták fel: gabona, szőlő, ehető zöldségek termesztésére. A juhokat és a kecskéket a köves dombokra terelték, ahol azok az olajfák és a bőségesen található tövisbokrok között előbukkanó füvet legelték. Tehát a pásztorok földjén levő juhnyáj őrzése és ellátása a Nyáj-toronyból valami egészen rendkívüli kitüntetést kellett jelentenie.
Hogy ez a legelő mennyire rendkívüli, sőt egyedülálló volt, az – azon emberek tanúsága szerint, akik ezeket a szövegeket tanulmányozzák – a Krisztus utáni időkből keletkezett Talmud és Midrások irataiból derül ki, melyekben a diaszpóra rabbijai mindazt összegyűjtötték, ami népük számára a templom és a szétszóratás után megmaradt.

Az ó szövetség áldozati előírásai nagy súlyt fektettek arra, hogy a templomi áldozatra szánt állatok kultikusan tiszták és fizikailag hibátlanok legyenek. Semmilyen pogány templom árnyéka nem szennyezhette be, semmilyen testi hiba nem csúfíthatta el őket. A talmudi iratok egyike az áldozati állatok származási helyének a Jeruzsálem kapuitól délre fekvő és Betlehemig terjedő területet adja meg (ami körülbelül 8 kilométer hosszú), és eközben kifejezetten megemlíti a „Nyáj-torony” nevet (ami akkor már valószínűleg rég nem létezett).
Egy másik ilyen régi irat (a jeruzsálemi templom Kr. u. 70-ben történt lerombolása óta a zsidóknak nincs templomuk, ahol áldozatot mutathatnának be) rendkívül figyelemre méltó dolgot közöl azokról a „pásztorokról”, akik a templomi áldozatokra szánt juhok és kecskék nevelésével voltak megbízva. Ezek egyáltalán nem egyszerű, goromba legények voltak, vagy a mindennapi értelemben vett „szolgák”. Ezek az emberek kétségen kívül a leviták törzséhez és rangjához tartoztak, akik a templom megbízásából áldozati bárányokat tenyésztettek, gondoztak és kultikus célra való alkalmasságukra felügyeltek. Ez utóbbi gondoskodásuk odáig ment, hogy az újszülött bárányokat az újszülött csecsemőkhöz hasonlóan pólyakötőkbe (ez a pelenka szó eredeti jelentése, ami a modern időkben rég feledésbe merült) bugyolálták, hogy első lépési kísérleteiknél nehogy eltörjék a még gyenge lábukat. Bárki, aki már egyszer látta, hogy a frissen született bárányok milyen ügyetlenül mozognak túlságosan hosszú és túlságosan vékony lábaikon, megérti ezt az elővigyázatosságot – még akkor is, ha manapság egy bepólyázott bárány még valószínűtlenebbül hangzik, mint egy bepólyázott gyermek.

Mindez együtt grandiózus képet ad a Szent Éjről, ami a szokásos betlehemi jászol-ábrázolásokon messze túlmutat, és egy az üdvtörténetben sokkal később felismerhető dimenziót tesz láthatóvá: Jézus, Mária és a törvény szerint Dávid házából származó József fia, aki kereszthalála által a bukott emberiség megmentésére jött Megváltó, a betlehemi pásztorok földjén jön a világra, ahol évszázadok óta a templomi áldozatok számára szánt áldozati bárányokat nevelik fel!!! És az elsők, akik erről tudomást szereznek, a templom szolgái és hivatalnokai, akiknek ott az oltárra szánt szeplőtelen áldozatok felnevelése volt a feladatuk!
Ezek a „pásztorok földjén” szolgálatot teljesítő leviták bizonyára bárki más írástudónál sokkal jobban emlékeztek Mikeás próféta jövendölésére: „Hozzád meg Nyájnak tornya, és Sion leányának Ofelje, szintén elérkezik, visszatér az előbbi hatalom, Jeruzsálem leányának országa.” (Mik 4,8) Nem csoda hát, hogy ezek a pásztorok az angyal üzenetére mindent odahagytak, és azonnal útra keltek, hogy megláthassák azt, amire atyáik évszázadok óta vártak. Látták – és „hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik”. (Lk 2,20)


[Magyarázat a jászolban fekvő gyermek fotójához: Amikor Franz Michel Willam 1925-ben beutazta a Szentföldet, Betlehemben az istállóbarlangokban durván kivájt jászlakat talált, és nem tudta megállni, hogy próbát ne tegyen velük, hogy alkalmasak-e egy újszülött elhelyezésére.]

(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2019. december 23.)
http://www.katolikus-honlap.hu/2001/pasztorok.htm

2019. december 18., szerda

Engedjük-e, hogy az Úr bennünk éljen tetszése szerint?

Egy kolostor karácsonyi üdvözlete
„Az Isten Igéje az emberben lakozott, Emberfiává lett, hogy az embert hozzászoktassa Isten megragadásához és Istent hozzászoktassa az emberben lakáshoz, az Atya tetszése szerint.” (Szent Iréneusz)
Kedves Testvéreink!
Mit mondhatunk ma Szent Iréneusz, II. századi püspök fenti szavaira? Vajon a régebbi korok emberéhez képest a ma embere jobban hozzászokott ahhoz, hogy Isten benne él? Nem a régi korok letűnése és az új korok megjelenése segíti ezt a kegyelmi történést, hanem az egyes ember Istennel való személyes kapcsolatának elmélyülése. Kinek-kinek a belső életútja foglal magába mindent.
Nyilvánvalóan tapasztaljuk, hogy a történelem eseményeiből az ember nem tanu1. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy képes ugyanazokat és általa már elítélt borzalmas tetteket újra elkövetni. A történelmi korok egymásutánisága nem képes szilárd változásokat előidézni, eredményezni. A szilárd, maradandó változásokat az egyes ember megtérése, átalakulása és az abból fakadó cselekedetei hozzák meg.
Ezért csak a személyes életünkre kérdezhetünk rá: mi történik bennünk életünk folyamán; engedjük-e, hogy az Úr bennünk éljen tetszése szerint? Tudjuk-e Őt választani saját magunk helyett?
Az emberiség igazi haladásának feltétele és lényegi tényezője a személyes megtérés. S itt a kérdés az, hogyan élünk egyre természetesebben, egyre állandósultabb formában Istennel olyannyira, hogy az Ő végtelen jósága, szeretete áthassa mind a magunk, mind pedig világunk életét. Hiszen ezt akarta az Úr, amikor megteremtette a mindenséget és benne az embert! A szeretetben és a szeretet által épülő világ nem emberi mű, hanem olyan lelkek legszentebb belső útjának külső lenyomata, akik mindenben az Urat keresik, még akkor is, ha sok esetben ezt nem is tudják. Ezért a szeretetben élő világ legapróbb megnyilvánulása is mindig a kegyelem műve. Az ember csak megnyílik, csak befogad, csak enged Istennek, aki benne és általa megvalósítja művét.
Magában a megtestesült és bennünk élő Igében valósul meg Isten hozzászokása az emberben lakáshoz. Ezért ereszkedik bennünk mélyre az Ige, Jézus Krisztus, oda, ahol teremtésünk óta bennünk él, s ahol kezdetben az ember számára oly természetes volt, hogy Istennel él. Így írunk történelmet, üdvtörténetet vertikális vonalakkal, vagyis a teremtményt mindenben a Teremtőhöz fűző szálakkal.
Hiszen Urunk megmondta, hogy mit sem ér, ha az egész világot megragadjuk is, de lelkünk elvész. „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” (Mt 16,26)
http://katolikus-honlap.hu/1901/karacsony.htm

2019. december 15., vasárnap

Adventi hangverseny Hévízen, a Szentlélek Templomban


Legyünk angyalok

Kétség nem fér hozzá, hogy 1960 decemberében angyalok jártak Indianában, a törzshelyük pedig a Big Wheel autós pihenő volt.
Egy napon, három hónappal korábban, hat gyermekem apja végleg ott hagyott bennünket, bár előtte se számíthattunk sok jóra irányából. Amikor a gyerekek esténként hallották megérkezni, többnyire elbújtak előle. Legkisebb fiúnk 3 hónapos, a legidősebb 7 éves, kislányunk pedig 2 éves volt. Bár távoztával a gyerekeknek nem kellett többé félni a veréstől, a heti 15 dollárt, amit ételre adott, mostantól nekem kellett valahogyan előteremtenem.
Egy percet sem tétovázva felöltöztettem a kicsiket, bepakoltam mindenkit öreg Chevy 51-esünkbe és hatodmagammal elindultam állás után nézni. A város valamennyi gyárát, üzletét és éttermét felkerestem és miközben a gyerekek a kocsiban várakoztak, megpróbáltam meggyőzni mindenkit, aki hajlandó volt végighallgatni, hogy bármit készen állok megtanulni. Egyszerűen muszáj volt munkát találnom! Hiába. Sehol sem jártam sikerrel.
Az utolsó hely egy öreg sörfőzde volt a városhatáron kívül, amit kamionos pihenőhellyé alakítottak át. A Big Wheel (nagy kerék) idős tulajdonosa ki-kinézett az ablakon viharvert kocsink és a gyerekek irányába miközben beszéltem. Pont pultost keresett az éjszakai műszakra. Elmondta, hogy 65 centet tud fizetni egy óráért és már aznap este kezdhetek.
Hazarohantam és felhívtam a szomszéd kamaszlányt, hogy éjszakánként 1 dollárért vállalja el a gyerekek felügyeletét. Mondtam, hogy nyugodtan jöhet pizsamában, hiszen a gyerekek úgyis aludni fognak már. Sikerült megállapodnunk.
Szokásos esti imánk során megköszöntük Istennek, hogy munkát adott Anyának, és még aznap este munkába álltam. Reggelente felébresztettem a bébiszitter és az esténként megkeresett borravaló felével hazaküldtem. Ahogy közeledett a tél a fűtésszámlák kifizetése egyre nehezebben ment, ráadásul az autó abroncsai olyan rossz állapotban voltak, hogy nemcsak esténként, munkába indulás előtt, de hazafelé is fel kellett fújnom őket.
Aztán egy különösen komor őszi reggelen az autó hátsó ülésen 4 vadonatúj abroncs várt. Nem találtam cédulát vagy bármilyen magyarázatot mellettük, csak a 4 tökéletes új abroncs hevert ott szép sorban. Első gondolatom az volt, hogy biztosan angyalok járják a környéket.
Megállapodtam az egyik helyi szerelővel, hogy műhelyének kitakarításáért cserébe felteszi az abroncsokat és az se érdekelt, hogy a takarítás sokkal tovább tartott, mint a kerékcsere. Akkor már 5 helyett heti 6 napot dolgoztam, de még mindig nem kerestem eleget minden kiadásunk fedezetére, ráadásul a karácsony egyre közeledett és fogalmam sem volt, hogy miből veszek majd ajándékot a gyerekeknek. Találtam viszont fél kanna piros festéket, így arra gondoltam, hogy felújítok néhány régi játékot és azokat teszem a fa alá. Gyerekruhákkal se álltam túl jól. Foltot foltra varrtam már egy ideje a fiúk nadrágján, de tudtam, hogy hamarosan ez se segít már rajtuk.
Karácsony este a szokásos kamionos törzsendégek, Lez, Frank és Jim, meg egy Joe nevű idegen ültek a pultnál, egy zenekar tagjai pedig nálunk lazítottak a karácsonyi fellépésük után. Az asztaloknál szintén törzsvendégek beszélgettek és csak napkeltekor indultak haza. Ahogy hetet ütött az óra kisiettem az autóhoz, hogy még a gyerekek ébredése előtt hazaérjek és kitehessem a felújított játékokat a nappaliban felállított cédrusfa alá, amit az út szélén találtam pár nappal korábban.
Hétkor még mindig sötét volt, így nem sokat láttam, de az biztos, hogy az autó belseje furcsán nézett ki ahogy közeledtem. Mintha dobozok árnyékai vetettek volna árnyékot a hátsó ülésen. Vagy csak a lámpák fénye játszott a képzeletemmel? Nem tudtam eldönteni, hogy mi, de valami más volt. Odaérve bekukucskáltam a hátsó ablakon és nem hittem a szememnek. Az öreg Chevy hátulja a plafonig tele volt dobozokkal. Felrántottam az ajtót és izgatottan meredtem a különböző méretű csomagokra. Felnyitottam az elsőt. Vadonatúj farmerekkel volt tele 2-10 éves korig. Kinyitottam egy másikat. Ebben pólók voltak a nadrágokkal megegyező méretben. A dobozok mellett szatyrokat találtam megrakva édességgel, mogyorófélékkel, de volt bennük banán és mindenféle egyéb étel, hatalmas darab sonka, konzervek, krumpli, pudingpor és liszt. Mellette egy egész szatyor tisztítószer. Egy külön dobozban pedig 6 játékautó és egy gyönyörű játékbaba.
A nap életem leggyönyörűbb karácsony reggelére virradt fel a hazafelé vezető úton, a szívem pedig túlcsordult a hálától. Sohasem fogom elfelejteni gyerekeim arcát azon az áldott reggelen. Ma már azt is tudom, hogy azon a napon tényleg angyalok jártak a városban, a törzshelyük pedig az én munkahelyem volt.
(Ismeretlen szerző)

Azóta eltelt csaknem 60 év, de angyalokra talán még nagyobb szükség van, mint annak idején. Nem azért, mert több a rászoruló ember, hanem azért, mert Isten földi segítői beragadtak a számítógépek kijelzői elé vagy elvesztek a forgatagban és mindennapi nyüzsgésben, így észre sem veszik, hogy milyen csodák részesei lehetnének, ha időnként felnéznének.
„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.”János 3,18 És ne csak karácsonykor…


http://idokjelei.hu/2019/12/legyunk-angyalok/

Adventi ráhangoló Böjte Csaba ferences szerzetessel




Bővebb információkért kérlek látogass el a https://katolikus.ma/advent/ oldalra. Előző héten Fecske Orsolya festőművész, a következő héten Barsi Balázs ferences szerzetes gondolatai következnek.

2019. december 1., vasárnap

Adventi koncert a pilisszentiváni iskola aulájában.

Közreműködik a Pilisszentiváni Vegyeskórus, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus, Mayer Angyalka - zongora, Rosta Zsófia - hegedű, Mészáros Máté Zsolt - orgona. Karnagyok: Neubrandt Ferenc, Neubrandt Ferencé, Sebestyén János

Bencés adventi videoüzenetek: várakozás-felkészülés-ajándékozás

Első adventi üzenet a Pannonhalmi Főapátságból Az adventi időszak beköszöntével idén is eljött a Jézus születésére történő közös várakozás ideje. Az advent a latin adventus szóból származik, ami eljövetelt jelent. A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezésére emlékezünk és nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.
Az advent összekapcsol minket, közös várakozásra hív, de nem csak közösségben, egyénileg is megérint. Egyszerre jelenti sokunknak ugyanazt és mégis mindenkinek egy kicsit mást. A pannonhalmi szerzetesközösség tagjai hétről-hétre egy-egy videóüzenetben fogalmazzák meg, számukra személyesen mit jelent az adventi időszak.
Várszegi Asztrik emeritus apát, Hortobágyi T. Cirill főapát, Dejcsics Konrád és Szabó Márton szerzetesek gondolatai.

Minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény a keresztényeknél az advent. Amikor a gyermek Jézus érkezésére emlékezünk, nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is szeretnénk rendbe tenni. A pannonhalmi bencés szerzetesek gyakorlati tanácsokat adnak a felkészüléshez.

Szerinted mit érdemes karácsonyra ajándékozni? Kikhez kell figyelemmel fordulni? Mi az igazán fontos? Cirill és Asztrik atyák gondolatai sokat segítenek a karácsonyi készülődésben, advent lényegének megértésében

Vajon mit ajándékoznak egymásnak a bencés szerzetesek, akiknek nincs pénzük ajándékra, hiszen jövedelmük sincs? A válasz: a legfontosabb dolgot, amit ember adhat a másiknak.