Karácsony közeledtével a kereszténység az advent időszakát éli. Maga az advent szó eljövetelt jelent. Egy személynek a megérkezését. Ez pedig Jézus Krisztus!
2019. december 24., kedd
Gerrit van Honthorst: Urunk Jézus Krisztus megtestesülése
A világ teremtése – amikor Isten megteremtette az eget és a földet – utáni 5199. évben,
2957 évvel az özönvíz után,
Ábrahám születése utáni 2015. évben,
Mózes és Izrael népének Egyiptomból való kivonulása utáni 1510. évben,
Dávid királlyá koronázása utáni 1032. évben,
Dániel jövendölése szerinti 65. évhétben,
A 194. olimpiász idejében,
Róma megalapítása utáni 752. évben,
Octavianus Augustus császár uralkodásának 42. évében,
Amikor az egész földkerekségen béke uralkodott,
A világ hatodik korszakában:
akarta Jézus Krisztus, az örök Isten és az örök Atya fia, a világot eljövetelének kegyelmével megszentelni. A Szentlélektől fogantatva, a judai Betlehemben történt fogantatása után kilenc hónappal született meg emberként Máriától, a Szűztől.
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2019. december 24.)
http://www.katolikus-honlap.hu/2001/szentej.htm
2019. december 23., hétfő
A betlehemi pásztorok avagy Az Evangéliumok az osztályharcban avagy Áldozati bárányok pólyában – és egy gyermek a jászolban! És egy juhistálló kvázi mint a templom előcsarnoka!
Bár csak a Lukács-evangélium tesz
említést a szabad ég alatt tanyázó pásztorokról [lásd: Lk 2,8-20:
„Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején
őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és
beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek ... ”], ezek a
pásztorok mégis nagyon jelentős szerepet játszanak karácsony
történetében, és a karácsonyi liturgiában.
A hívő népet mindig
meghatotta ez a történet: az angyalnak a pásztorok előtt való
megjelenésétől a Glória fölséges mennyei énekén át egészen a jászolban
nyugvó kisded meglátogatásáig. A pásztorok egyetlen karácsonyi
képeslapról és egyetlen betlehemről sem hiányozhatnak. Amikor az
iskolákban és az óvodákban még szokásban voltak a betlehemi játékok, a
pásztorok különösen fontos szerephez jutottak: Mária és József
szerepére csak ketten kellettek, az aranyhajú angyalokat szelíd
lányokra osztották, de pásztorok annyian lehettek, ahány kisfiú csak
akadt a csoportban, és nekik többnyire át sem kellett öltözniük, és még
énekelniük sem volt muszáj, mindenféle átváltozás nélkül önmagukat
adhatták.
A modern zsinati egyház – fokozott mértékben Bergoglio és leghívebb
követői – különösen kedveli a pásztoroknak szóló üzenetet – számukra a
nyájat őrző férfiak azt jelentik, hogy az örömhírt elsőnek a
szegényeknek és a kicsiknek kell hirdetni, a hajléktalanoknak, akik már
csak szükségből is úgy bűzlenek, ahogy a juhok a karámban.
Meglehet azonban, hogy ez a kétezer évvel ezelőtt lejátszódott esemény – amikor „József is fölment … Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt” (Lk 2,4-5), de „mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7) egy istállóban húzták meg magukat – egészen másképp zajlott le, mint ahogy a zsinatiak az evangélium ezen részét értelmezik. Hogy ez az istálló pontosan hol volt, nem tudni – mint oly gyakran, erre a címre is több hely tart igényt. Ezek azonban mind közel vannak egymáshoz, és éppenséggel meglehet, hogy a Betlehem régi városközpontjától keletre fekvő és az 5. század óta a „Születés templomaként” ismert és tisztelt templom a valódi helyszín.
E templomtól további egy kilométerre keletre kezdődik egy kis síkság, mely a régi hagyomány szerint „Siyar el ghanam”, a „pásztorok földje” nevet viseli. E sík területnek körülbelül a közepén található a görög-keleti „Kolostor a pásztorok földjén” nevű épület, és ettől 400 méterre északra, a síkság szélén áll a ferencesek „Gloria in Excelsis” temploma. Bár mára már mindkét épületet modernizálták, de azért ezek az új felépítmények mind az előttük ott állt épületek alapjain nyugszanak. E régi épületek sora egészen az 5. évszázadig nyúlik vissza.
Ráadásul a „pásztorok földje” elnevezés
még sokkal korábbi hagyományra nyúlik vissza: A görög kolostor
illetékesei azt állítják, hogy épületük alapjai alatt fekszenek a
Migdal Eder, (Jákob) „nyájának tornya” („Nyáj-tornya”) maradványai,
amiről Mózes 1. könyvének 35,21 versében van szó [Ter 35,21: Izrael
tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen (a Nyáj-tornyon) túl üté fel”],
és amiről azt írja a Biblia, hogy a „Betlehembe vezető úton” fekszik. A
Biblia szerint (1 Sám 17) Dávid is ezen a helyen legeltette atyja
nyáját, mielőtt az Úr Izrael királyává tette [1 Kir (Sám) 17,15: „Dávid
vissza-vissza tére Saul mellől, hogy legeltesse atyja nyájait
Betlehemben”].
Ezek a régi nevek arra utalnak, hogy ezen a helyen
egy nagyon hosszú idő óta a juhok legeltetésére használt földdarabról
van szó, ami Izrael számára valami egészen rendkívüli dolgot jelent.
Izraelben ugyanis annyira kevés sík terület van, hogy azt a keveset
minden időben földművelésre használták fel: gabona, szőlő, ehető
zöldségek termesztésére. A juhokat és a kecskéket a köves dombokra
terelték, ahol azok az olajfák és a bőségesen található tövisbokrok
között előbukkanó füvet legelték. Tehát a pásztorok földjén
levő juhnyáj őrzése és ellátása a Nyáj-toronyból valami egészen
rendkívüli kitüntetést kellett jelentenie.
Hogy ez a
legelő mennyire rendkívüli, sőt egyedülálló volt, az – azon emberek
tanúsága szerint, akik ezeket a szövegeket tanulmányozzák – a Krisztus
utáni időkből keletkezett Talmud és Midrások irataiból derül ki,
melyekben a diaszpóra rabbijai mindazt összegyűjtötték, ami népük
számára a templom és a szétszóratás után megmaradt.
Az ó szövetség áldozati előírásai nagy súlyt fektettek arra, hogy a
templomi áldozatra szánt állatok kultikusan tiszták és fizikailag
hibátlanok legyenek. Semmilyen pogány templom árnyéka nem szennyezhette
be, semmilyen testi hiba nem csúfíthatta el őket. A talmudi iratok
egyike az áldozati állatok származási helyének a Jeruzsálem kapuitól
délre fekvő és Betlehemig terjedő területet adja meg (ami körülbelül 8
kilométer hosszú), és eközben kifejezetten megemlíti a „Nyáj-torony”
nevet (ami akkor már valószínűleg rég nem létezett).
Egy másik
ilyen régi irat (a jeruzsálemi templom Kr. u. 70-ben történt
lerombolása óta a zsidóknak nincs templomuk, ahol áldozatot
mutathatnának be) rendkívül figyelemre méltó dolgot közöl azokról a
„pásztorokról”, akik a templomi áldozatokra szánt juhok és kecskék
nevelésével voltak megbízva. Ezek egyáltalán nem egyszerű, goromba
legények voltak, vagy a mindennapi értelemben vett „szolgák”. Ezek
az emberek kétségen kívül a leviták törzséhez és rangjához tartoztak,
akik a templom megbízásából áldozati bárányokat tenyésztettek,
gondoztak és kultikus célra való alkalmasságukra felügyeltek.
Ez utóbbi gondoskodásuk odáig ment, hogy az újszülött bárányokat az
újszülött csecsemőkhöz hasonlóan pólyakötőkbe (ez a pelenka szó eredeti
jelentése, ami a modern időkben rég feledésbe merült) bugyolálták,
hogy első lépési kísérleteiknél nehogy eltörjék a még gyenge lábukat.
Bárki, aki már egyszer látta, hogy a frissen született bárányok milyen
ügyetlenül mozognak túlságosan hosszú és túlságosan vékony lábaikon,
megérti ezt az elővigyázatosságot – még akkor is, ha manapság egy
bepólyázott bárány még valószínűtlenebbül hangzik, mint egy bepólyázott
gyermek.
Mindez együtt grandiózus képet
ad a Szent Éjről, ami a szokásos betlehemi jászol-ábrázolásokon messze
túlmutat, és egy az üdvtörténetben sokkal később felismerhető
dimenziót tesz láthatóvá: Jézus, Mária és a törvény szerint Dávid
házából származó József fia, aki kereszthalála által a bukott
emberiség megmentésére jött Megváltó, a betlehemi pásztorok földjén
jön a világra, ahol évszázadok óta a templomi áldozatok számára szánt
áldozati bárányokat nevelik fel!!! És az elsők, akik erről tudomást
szereznek, a templom szolgái és hivatalnokai, akiknek ott az oltárra
szánt szeplőtelen áldozatok felnevelése volt a feladatuk!
Ezek a „pásztorok földjén” szolgálatot teljesítő leviták bizonyára bárki más írástudónál sokkal jobban
emlékeztek Mikeás próféta jövendölésére: „Hozzád meg Nyájnak tornya,
és Sion leányának Ofelje, szintén elérkezik, visszatér az előbbi
hatalom, Jeruzsálem leányának országa.” (Mik 4,8) Nem csoda
hát, hogy ezek a pásztorok az angyal üzenetére mindent odahagytak, és
azonnal útra keltek, hogy megláthassák azt, amire atyáik évszázadok óta
vártak. Látták – és „hazatértek, dicsőítették és magasztalták az
Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul
adták nekik”. (Lk 2,20)
[Magyarázat a jászolban fekvő
gyermek fotójához: Amikor Franz Michel Willam 1925-ben beutazta a
Szentföldet, Betlehemben az istállóbarlangokban durván kivájt jászlakat
talált, és nem tudta megállni, hogy próbát ne tegyen velük, hogy
alkalmasak-e egy újszülött elhelyezésére.]
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2019. december 23.)
http://www.katolikus-honlap.hu/2001/pasztorok.htm
2019. december 22., vasárnap
2019. december 20., péntek
2019. december 18., szerda
Engedjük-e, hogy az Úr bennünk éljen tetszése szerint?
Nyilvánvalóan tapasztaljuk, hogy a történelem eseményeiből az ember nem tanu1. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy képes ugyanazokat és általa már elítélt borzalmas tetteket újra elkövetni. A történelmi korok egymásutánisága nem képes szilárd változásokat előidézni, eredményezni. A szilárd, maradandó változásokat az egyes ember megtérése, átalakulása és az abból fakadó cselekedetei hozzák meg.
Ezért csak a személyes életünkre kérdezhetünk rá: mi történik bennünk életünk folyamán; engedjük-e, hogy az Úr bennünk éljen tetszése szerint? Tudjuk-e Őt választani saját magunk helyett?
Magában a megtestesült és bennünk élő Igében valósul meg Isten hozzászokása az emberben lakáshoz. Ezért ereszkedik bennünk mélyre az Ige, Jézus Krisztus, oda, ahol teremtésünk óta bennünk él, s ahol kezdetben az ember számára oly természetes volt, hogy Istennel él. Így írunk történelmet, üdvtörténetet vertikális vonalakkal, vagyis a teremtményt mindenben a Teremtőhöz fűző szálakkal.
Hiszen Urunk megmondta, hogy mit sem ér, ha az egész világot megragadjuk is, de lelkünk elvész. „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” (Mt 16,26)
2019. december 15., vasárnap
Legyünk angyalok

http://idokjelei.hu/2019/12/legyunk-angyalok/
Adventi ráhangoló Böjte Csaba ferences szerzetessel
Bővebb információkért kérlek látogass el a https://katolikus.ma/advent/ oldalra. Előző héten Fecske Orsolya festőművész, a következő héten Barsi Balázs ferences szerzetes gondolatai következnek.
2019. december 10., kedd
2019. december 8., vasárnap
Adventi ráhangoló Fecske Orsolya festőművésszel
2019. december 2., hétfő
2019. december 1., vasárnap
Adventi koncert a pilisszentiváni iskola aulájában.
Bencés adventi videoüzenetek: várakozás-felkészülés-ajándékozás
Az advent összekapcsol minket, közös várakozásra hív, de nem csak közösségben, egyénileg is megérint. Egyszerre jelenti sokunknak ugyanazt és mégis mindenkinek egy kicsit mást. A pannonhalmi szerzetesközösség tagjai hétről-hétre egy-egy videóüzenetben fogalmazzák meg, számukra személyesen mit jelent az adventi időszak.
Várszegi Asztrik emeritus apát, Hortobágyi T. Cirill főapát, Dejcsics Konrád és Szabó Márton szerzetesek gondolatai.
Vajon mit ajándékoznak egymásnak a bencés szerzetesek, akiknek nincs pénzük ajándékra, hiszen jövedelmük sincs? A válasz: a legfontosabb dolgot, amit ember adhat a másiknak.
Hogyan kezdjem el? – Adventi gondolatok
Hogy amiben meg kell újuljak, abban megújuljak; amit rendbe kell tennem, azt rendbe tegyem; ami pedig jó volt, annak örvendezzek és megmaradjak vagy továbbfejlődjek benne.”
Adventi ráhangoló Bátor Péter Botond pálos szerzetes atyával
Bővebb információkért kérlek látogass el a https://katolikus.ma/advent/ oldalra. A következő héten Fecske Orsolya festőművész gondolatai segítenek a ráhangolódásban.