Azon tűnődöm, hogy vajon ebben a fagyos magyar világban – az istentelenség, anyagiasság, az egoizmus, formális vallásoskodás, élvhajhászás, magányosság rideg-hideg valóságában –hol talál egy kis meleg kuckót karácsony ünnepének lényege? No, nem a mikulásra, jézuskára, családra, karácsonyfára és a szeretetre gondolok.... Hanem Jézus Krisztusra és a hozzá kapcsolódó örömüzenetre! Hiszen karácsony lényege az, hogy az Istentől kijelölt időpontban és helyszínen megérkezett közénk – a Szentlélektől fogantatva, szűz Mária gyermekeként – Jézus, az Isten Fia. Valóságos Istenként és valóságos emberként érkezett Betlehembe. Miért is? Azért, hogy bemutassa nekünk Teremtőnket, majd évek múlva meghaljon a golgotai keresztfán, elviselve helyettünk bűneink igazságos isteni büntetését; ezzel biztosítva számunkra Istennek mindent megbocsátó, visszafogadó szeretetét és társaságát – nekünk, született ellenségeinek. Amiért Betlehembe megérkezett, azt el is végezte Nagypénteken, a Golgota keresztfáján áldozva fel életét. Majd harmadnapra legyőzte a halált, feltámadt és visszatért dicsőségébe, és ma Isten trónján uralkodik. Onnan még egyszer eljön a földre dicsőségben! Akkor ítélettel érkezik, és letelepíti feltámasztott népét az újjáteremtett világon, hogy örökre vele legyen, teljes boldogságban!
Hol talál tehát meleg kuckót karácsony igazi lényege, a csodálatos Jézus és örömüzenete? Akinek élete még nem ennek a páratlan Jézusnak otthona, annak szíve ajtaján, ezen az ünnepen ez a dicsőséges Jézus kopogtat! Higgyen tehát benne, bízzon örömüzenetében, és így adjon helyet számára! Hadd töltse be életét Jézus a megbocsátás, békesség, öröm, szeretet fényével! Meglátja: marasztalni fogja Jézust - utolsó leheletéig! S aki életében befogadja Jézust hittel, azt majd ő is befogadja örök országába!
Az Advent, a Karácsony napjaiban a Kedves Olvasó is tűnődjék el mindezen – és higgyen Jézus Krisztusban!

Péter apostol a názáreti Jézus Krisztusról:
„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,9-12)