A Körösparti Vasutas Koncert Fúvószenekar és a Calandrella Kamarakórus Adventi hangversenye - 2017. 12. 26.

Dr. Alexandra Kehl: Honnan származik a karácsonyfa-állítás szokása?

Az idei karácsonyi ünnepek alatt, mint minden évben, a családok ismét egy karácsonyfa alatt gyűlnek össze. És a karácsonyi ünnepkör egész ideje alatt a templomokban is általában egy-egy fenyőfa áll a főoltár két oldalán. Korunkra teljesen feledésbe merült, hogy ez a szokás – legalábbis a katolikusoknál – viszonylag új. A katolikus családokban még a 19. században a betlehemi jászol dominált; sőt, a templomokban egészen a 20. század közepéig tilos volt a karácsonyfa-állítás. A karácsonyfa a katolikusok széles köreiben tipikus protestáns szokásnak számított, olyannyira, hogy a 19. században a protestantizmust sok helyen csak „karácsony[fenyő]fa-vallásnak” nevezték.

Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a karácsonyfa állítása Luther Mártonra vezethető vissza. Tény, hogy a protestantizmus, egyéb rombolásai közepette, a karácsonyi szokásokat is alaposan deformálta. A reformátorok hevesen támadták az addigi karácsonyesti szokásokat: a betlehem-állítást és a pásztorjátékokat. Az ő újításaik eredményeképpen lépett az egyházi liturgia és a liturgikus szokások helyére a családi körben, a karácsonyi történet felolvasásával, karácsonyi dalok eléneklésével és ajándékok kiosztásával megtartott privát ünnep. Míg ez utóbbit addig Szent Miklós hozta december 6-án, illetve a katolikus Spanyolországban – mint még most is – a Háromkirályok január 6-án, úgy a protestánsoknál ezt a feladatot a „Jézuska” vette át. Szintén a protestánsok hozták be a 17. században a karácsonyi vásár szokását is a német evangélikus hercegségekben. Ezzel kezdődött az a lényeges változás, ami a karácsonyi ünnep mai kommersszé válásához, eltorzulásához vezetett.

Ugyanakkor mind Angliában, mind az Egyesült Államokban katolikus körökben egy olyan legenda terjedt el, mely a karácsonyfa-állítás tipikusan német szokását Szent Bonifáccal (kb.680-754(5)), a németek apostolával hozza összefüggésbe. Amikor a szent Fritzlar [a magyar lexikon szerint: Geismer] mellett kivágta a Donar germán istennek szentelt és sérthetetlennek tartott tölgyfát, annak helyén egy kis fenyőfát talált. A legenda szerint ez lett volna az első karácsonyfa. Önmagában ez szép gondolat, főképp, hogy a legendában a karácsonyfának teológiai jelentést adnak: „A fa az örökélet szimbóluma, mert ágai mindig zöldek.”

Csakhogy ez a legenda történetileg ugyanannyira nem korrekt, mint az a vélemény, hogy a karácsonyfát Luther találta ki. Dietz-Rüdiger Moser néprajzkutató „Bräuche und Feste im christlichen Jahreslauf” [A keresztény év szokásai és ünnepei] című művéhez megírásához a karácsonyfa történetének is alaposan utánajárt, és kutatásainak eredményeképpen megállapította, hogy a karácsonyfa legrégibb bizonyítékai a 16. századból származnak. Akkoriban azonban a fát még nem gyertyákkal, hanem süteménnyel és almával díszítették, amiket december 25-én leráztak. Az emberek ily módon jelenítették meg képileg a bűnbeesést és a megváltást. December 24-e ugyanis Ádám és Éva emléknapja, akiket a fa gyümölcse ejtett bűnbe, december 25-e pedig a Megváltó megtestesülésének ünnepe. Eszerint a karácsonyfa eredetileg nem karácsonyfa volt, hanem a paradicsomi fát, a bűnbeesés fáját ábrázolta.
Csak a 18. századtól találhatók bizonyítékok arra, hogy a karácsonyfára gyertyákat akasztottak. Vélhetőleg János evangéliumának prológusából vették ehhez az ötletet: „Az Igazi világosság volt, mely megvilágosít minden e világra jövő embert.” (Jn 1,9)

Karácsony ünnepének mai elpogányosodása, és a „szeretet” és a család ünnepévé való átértelmezése láttán arra szeretném az olvasókat biztatni, hogy a feldíszített fenyőfa helyett inkább betlehemi jászolt állítsanak fel az Ige megtestesülésének ünnepére.

[Fordító megjegyzése: Csak e cikk elolvasása után lettem figyelmes a Szunyogh-Xavér misszálé „A megtestesülés ünnepköre: KARÁCSONY ÜNNEPE” magyarázatának első mondatára, amit évekkel ezelőtt valószínűleg még nem abszolút tudatosan, inkább csak érzésből kihagytam a honlap ünnepeket bemutató oldaláról, és ami így szól: „Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony, még pedig azért, mert a Karácsony a gyermek és a család ünnepe.” Ez az 1930-ban készült mű – ahogy erről már több ízben szó volt a honlapon – és benne ez a mondat kiválóan mutatja ama szellemi, lelki elfajulásnak a folyamatát, aminek napjainkban éljük eddigi utolsó mélypontját.]

(forrás: Kirchliche Umschau – 2017. december)

http://www.katolikus-honlap.hu/1701/karacsonyfa.htm

MENNYIT ÉR AZ IMÁDSÁG?

A háborút követő első békés karácsony előtti napokban történt.
Egy megtört, igen fáradt asszony lépett be egy boltocskába és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte:
– Férjem nem jött haza a háborúból, a két kisgyermekem lázas beteg, én magam pedig csupán egy kis imádságot tudok önnek felajánlani.
– Imádságot? – képedt el a kereskedő – Aztán mennyit ér az? Hol tudok én azért bármit is beszerezni a feketézőktől?

Az asszony azonban nem szólt, csak könnyezve állt.
A kereskedő kissé elszégyellte magát, és hogy halogassa a dolgot így szólt a hadiözvegyhez:
– Na nem bánom! Írja le otthon azt az imát és hozza el nekem – majd megmérjük valahogy!
Legnagyobb meglepetésére azonban az asszony elővett zsebéből egy összehajtott papírost és mentegetőzve átadta:
– Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekeim ágyánál!
A kis üzlet közben megtelt emberekkel. A boltos, hogy valamiképp jól fessen vevői előtt, kikapta az asszony kezéből a papírt és anélkül, hogy elolvasta volna rádobta a mérlegsúlyok helyére. Persze már bánta, hogy belement a játékba, de azért így kajánkodott: "na lássuk mennyit ér az imája"!? Ezt követően a mérlegtálcára lökött egy sodort újságpapír-staniszli lisztet, úgy 30 dekát. A mutató meg se mozdult. A kereskedő csak nézett.
A vevők is kérdőn tekintettek a boltosra. Ez zavarában rátett egy staniszli cukrot is, meg egy fél vekni kenyeret, aztán húsz deka zsírt, de a mérleg meg se mozdult. Elképedve egyre csak pakolta, már azt se tudta, hogy zavarában, szeretetből vagy dühében, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, aztán elvörösödött arccal odaszólt az asszonynak:
– Na pakolná már el, végre? Más vevőm is van! – miközben maga is észrevette, hogy nem is tudja miket beszél.
Az asszony röstellve a könnyeit, sebtében elpakolta az élelmet és indulni készült. A boltos azonban utána szólt, "ejnye, a tojásokat meg itt hagyja?" – és átadott még kettő, papírba göngyölt tojást is. Az asszony csak annyit mondott, hogy az "Isten megáldja mindezért!" – és távozott.
A kereskedő – mint aki álomból ébredt –, azonnal megvizsgálta a mérleget és csak a fejét vakarta, mert látnia kellett, hogy az eltörött. A cédulát mérgében vagy zavarában, zsebre vágta!
A boltosnak, még Szenteste előtt hazajött két eltűntnek hitt leventekorú fia, akiket társaikkal együtt egy Ausztriából érkező vonatról szedtek le az oroszok, hogy kényszermunkára vigyék mindet. Ők ketten még Magyarországon megszöktek a transzportból. A feleségétől is üzenet jött a kórházból, hogy vinne be neki télikabátot mert meggyógyult a tífuszból.
A kereskedő aki nem volt hívő ember, érezte, hogy meg kell köszönnie Istennek a vele történteket és össze-vissza kapkodva keresni kezdte a "sokat érő papírt". Amint keze ügyébe került a viseltes cédula, elcsodálkozva olvasta a rövidke mondatot: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." (Mt 6,11)
Az esetet soha nem felejtette el, sőt kifejezetten hálát érzett a különös, ismeretlen asszony iránt, akivel aztán soha többé nem találkozott.
Az évtizedek múltán már-már csak karácsonyi álomnak hitte volna a történet, de az a megsárgult "értékpapír" – bekeretezve, mint valami kiváltságlevél –, a szoba főhelyén emlékeztette. A cédula történetét a családban mindenki ismerte és azóta, ha Szentesténként összejöttek unokástól, mindannyiszor együtt imádkozták a Miatyánkot, s a "mindennapi kenyerünk"-höz érve, valamennyiük szemében megcsillantak a könnyek!

Adventi hangverseny a soltvadkerti katolikus templomban

Egy bebörtönzött katolikus életvédő adventi levele

"Az elsődleges kötelességünk a Mi Mesterünk. Mi vagyunk a szolgái. Ne érjenek kötelességszegésen minket Ővele szemben."

Egy lengyel napilap közölte le a Kanadában bebörtönzött életvédő, Mary Wagner adventi levelét, amelyben a lelkiismereti fogoly hölgy köszönetet mond és bátorítást küld a támogatóinak (a levél magyar nyelvű fordítását a cikkünk végén közöljük). A kanadai média Wagner levelét és ügyét is teljes elhallgatással kezeli.

Wagnert december 8-án tartóztatta le a rendőrség egy torontói abortuszklinikán, ahol arra próbált rábeszélni odaérkező várandós nőket, hogy a megfogant gyermekeiket abortuszban való elpusztításuk helyett engedjék inkább megszületni.

Az életvédő asszonyt károkozással, és halmazatként korábban már vele szemben kiszabott büntetés próbaidejének kétrendbeli megsértésével vádolják.

Az ügyének bírósági tárgyalása alatt Wagner fogságban marad, amely előreláthatólag hónapokig is eltarthat. A hatóságok felajánlották neki, hogy szabadon távozhat, amennyiben írásos esküben vállalja, hogy távoltartja magát valamennyi abortuszklinikától. Wagner, lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadta egy ilyen papír aláírását, és helyette inkább elfogadta a fogvatartása fenntartását.

A december 11-én kelt levelét most lengyel nyelvre fordították (mi pedig magyarra, lásd alul), és egy a támogatására létrehozott lengyel nyelvű Facebook oldalon publikálták. A levelet az oldalról egy varsói napilap, a Nasz Dziennikus vette át, amely korábban beszámolt Mary Wagner letartóztatásáról is.

A 43 éves katolikus hölgy mostanra már összesen négy év nyolc hónapot töltött fogságban, amiért békés és imádságos eszközökkel kitartóan próbál nőket és gyermekeket megmenteni az abortuszok borzalmától.

Miközben a különleges asszony történetét a kanadai fősodratú média teljesen ignorálja, Lengyelországban őt szinte hősként ünneplik.

Egy börtönfogsága alatt készült 2015-ös interjújában Wagner azt mondta, az első leveleket Lengyelországból 2012-ben kapta, amikor a történetét a lengyel sajtó lehozta, az olvasók pedig megdöbbenéssel olvasták a tárgyalás során az ügyét kezelő bíró, S. Ford Clements hozzá intézett szavait: "Önnek nincs igaza, és az Istenének sincs igaza."

Clements bíró akkor a kiszabható legsúlyosabb büntetést mérte ki Wagnerre: hat hónap börtönt, károkozásért - annak ellenére, hogy tárgyaláson még az ügyész is ennél enyhébb büntetést kért.

2014 őszén Wagnert országos körútra hívták Lengyelországba, ahol őt mindenhol hősnek kijáró tisztelettel fogadták. 2016-ban ismét Lengyelországba hívták ottani életvédők, arra kérve őt, hogy vegyen részt az azév júliusában Krakkóban tartott Katolikus Ifjúsági Találkozón.

Wagnernek több lengyel püspök is a védelmére kelt, a személyéről Lengyelországban dokumentumfilmet készítettek, és a tiszteletére postabélyeget is kiadtak, ami rácsok mögött ábrázolja őt. 2015 januárjában a lengyel "Jogot az Élethez" (Right to Life) szervezet tüntetést is tartott a varsói kanadai nagykövetség előtt, az akkor épp aktuális bebörtönzése miatt.

Mary Wagner mostani ügyében az első bírósági tárgyalásra december 21-én, csütörtökön kerül sor.

A postacím, ahová levelet lehet küldeni Mary Wagnernek (ez a kanadai Milton város női börtönének postacíme, ahol Mary Wagnert fogvatartják):

Mary Wagner
Vanier Center for Women
655 Martin St., Milton
ON L9T 5E6

Mary Wagner adventi levelének magyar nyelvű fordítása:

(Magyarázatképpen: Az abortuszklinika, ahol Mary Wagnert december 8-án letartóztatták, a 960 Lawrence Avenue West cím alatt található Torontóban, közvetlenül a Borromei Szent Károly katolikus templom mellett.)

Kedves Testvéreim és Nővéreim Krisztusban, a Mi Életünkben!

Béke legyen veletek a Guadalupei Szűzanya ünnepének előestéjén! Megkaptam sokatok üzenetét arról, hogy imádkoztok értem. Köszönöm! Köszönöm a mostani és a december 8-ai imádságaitokat, különösen azokét a kedvesekét, akik jelen voltak a gyilkolóhelyen azon a reggelen. A reggel 8 órás szentmisére érkeztünk a Borromei Szent Károlyhoz, én pedig egyetlen fényt láttam az épületnek azon az oldalán, ahol a gyermekeket megölik. A gyilkolóhely egyik szobájából szűrődött ki. Tőlem balra volt a gyilkolóhely, tőlem jobbra pedig a templom, ahol imádkozunk, és ahol Jézust őrzik. Kívül egy életnagyságú Betlehem, a gyermek Jézusra várva - a Testté lett Ige szimbólumára, Aki ott van közöttünk a templomban, és ott van a legkisebb emberi lények között is. Isten szava jut eszembe a Második Törvénykönyvből: "Életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Válaszd hát az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert az Úr a te életed..." (MTörv 30,19-20.) Később, amikor a rendőrség megérkezett, kértük őket, hogy segítsenek megvédeni a gyermekeket... Elvittek minket, és amikor megkérdeztem kettejüket, hogy mi történne, ha elengednének, azt mondták, eljárás alá vonnák őket "kötelességszegésért". Imádkozzunk, hogy Isten valamennyi gyermeke megértse, hogy az elsődleges kötelességünk a Mi Mesterünk. Mi vagyunk a szolgái. Ne érjenek kötelességszegésen minket Ővele szemben. Az Úr vezessen minket bűnbánatra.

Veletek az imádságban,

Mary

Kapcsolódó:
- Interjú: egy új magyar életvédő csoport hihetetlen munkájáról

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/20/egy_bebortonzott_katolikus_eletvedo_adventi_levele

Sipos Ete Zoltán: Adventi tűnődés

Azon tűnődöm, hogy vajon ebben a fagyos magyar világban – az istentelenség, anyagiasság, az egoizmus, formális vallásoskodás, élvhajhászás, magányosság rideg-hideg valóságában –hol talál egy kis meleg kuckót karácsony ünnepének lényege? No, nem a mikulásra, jézuskára, családra, karácsonyfára és a szeretetre gondolok.... Hanem Jézus Krisztusra és a hozzá kapcsolódó örömüzenetre! Hiszen karácsony lényege az, hogy az Istentől kijelölt időpontban és helyszínen megérkezett közénk – a Szentlélektől fogantatva, szűz Mária gyermekeként – Jézus, az Isten Fia. Valóságos Istenként és valóságos emberként érkezett Betlehembe. Miért is? Azért, hogy bemutassa nekünk Teremtőnket, majd évek múlva meghaljon a golgotai keresztfán, elviselve helyettünk bűneink igazságos isteni büntetését; ezzel biztosítva számunkra Istennek mindent megbocsátó, visszafogadó szeretetét és társaságát – nekünk, született ellenségeinek. Amiért Betlehembe megérkezett, azt el is végezte Nagypénteken, a Golgota keresztfáján áldozva fel életét. Majd harmadnapra legyőzte a halált, feltámadt és visszatért dicsőségébe, és ma Isten trónján uralkodik. Onnan még egyszer eljön a földre dicsőségben! Akkor ítélettel érkezik, és letelepíti feltámasztott népét az újjáteremtett világon, hogy örökre vele legyen, teljes boldogságban!
Hol talál tehát meleg kuckót karácsony igazi lényege, a csodálatos Jézus és örömüzenete? Akinek élete még nem ennek a páratlan Jézusnak otthona, annak szíve ajtaján, ezen az ünnepen ez a dicsőséges Jézus kopogtat! Higgyen tehát benne, bízzon örömüzenetében, és így adjon helyet számára! Hadd töltse be életét Jézus a megbocsátás, békesség, öröm, szeretet fényével! Meglátja: marasztalni fogja Jézust - utolsó leheletéig! S aki életében befogadja Jézust hittel, azt majd ő is befogadja örök országába!
Az Advent, a Karácsony napjaiban a Kedves Olvasó is tűnődjék el mindezen – és higgyen Jézus Krisztusban!

Péter apostol a názáreti Jézus Krisztusról:

„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,9-12)

A perbáli Maklári József kórus adventi koncertje Piliscsabán, a Klarissza-házban

Mosonmagyaróvári, valamint dunakiltiti kórusok és dalkörök léptek fel a Szent Gotthárd templomban hétfő este. Az eseményen adventi dalok csendültek fel, ezzel készülve a közelgő ünnepekre.

„... Messze zsong a hálaének!” – A Lautitia kóruscsalád Adventi koncertje 2017. december 13-án

– Közreműködik a Deli Gabriella vezette Szivárvány Gyermekkar, az Estel Kamarazenekar és a Fool Moon énekegyüttes. –
Művészeti vezető: Nemes József karnagy. –
Helyszín: Debrecen, Kölcsey Központ Nagyterme, 2017. december 13.
Szerkesztő, operatőr: Kondás Sándor
Operatőr: Dankó Márton, Kondás Kristóf, Linzenbold Attila
Hang: Osváth Zoltán
Vágó: Pethő Szabolcs

Áldott Adventi Ünnepeket! /„Adventi ének - egy XVIII századi francia misekönyvből”/

Adventi ének - Kodály Zoltán: egy XVIII. századi francia misekönyvből. Az Adventi ének egy XVIII. századi francia misekönyvből való, mint ahogy azt az alcím is jelzi. Kodály Zoltán 1943-ban dolgozta fel 3 szólamú vegyeskari kórusművé. Kodály Zoltán a Veni, veni Emmanuel kezdetű, latin nyelvű szöveget 4 strófában dolgozta fel, mely strófákban mindig egy adott szólam énekli a vezérdallamot. A mű felépítésére leginkább az ellenpontozó, imitatív jellegű szerkesztés jellemző. Harmóniakezelését tekintve a reneszánsz zene stíluselemei mutathatóak ki a kompozícióban.

Az ember adventjében Istenre vár, aki eljön. Isten az Ő adventjében, mely örök, az emberre vár.
Ádvent, Adventus Domini = az Úr eljövetele, röviden: Úrjövet. Ádvent az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka.
Az adventi koszorú négy gyertyája egy-egy fogalomkört testesít meg a katolikus szimbolika szerint. A hagyomány szerint a négyből három gyertya lila, ez a szín a bűnbánatot és a lelki előkészületet jelenti katolikus értelmezésben. Az ezoterikus tanok szerint az ibolyaszín a spiritualitás, az ezoterikus képességek színe. A negyedik gyertya rózsaszín, ha hagyományos koszorút készítünk. Ez az örömöt és a szeretetet, a boldogságot jelképezi. Áldott Adventi Ünnepeket kívánok!

Ferences Adventi Gondolatok 2017 Csongor-Piusz-Balázs-Grácián-Jób

Karácsonyi lista

1. Ajándék után rohangálni lenni valaki számára

1. Becsomagolni az ajándékokat valakit az ölelésembe

1. Képeslapokat Jókívánságokat küldeni

1. Élelmiszert vásárolni ajándékozni a rászorulóknak

1. Karácsonyi fényeket nézni fénnyé válni

1. Süteményhegyeket Emlékeket gyártani

1. Ünnepi lakomákat tervezni élvezni idegeskedés nélkül

fordította: Olasz Tímea

Adventi gondolatok

A falevelek épp, hogy lehulltak, a város fényei már vibrálva adják hírül, hogy bizony, nemsokára itt a karácsony. Bizonyos fényeket, kellemes illatokat gyerekkorunk óta a karácsonyi készülődéssel kötünk össze. Sokunkban jelen van már az a pozitív várakozás és fokozódó izgalom, amellyel a karácsonyra készülünk. Hozzászoktunk ahhoz, hogy ebben az időszakban mintha többen utaznának a villamoson, nagyobb a sor a pénztárnál, emberek tömegei járnak-kelnek az utcákon. Sokak előtt egy adott cél lebeg: megfelelő ajándékokat kell beszereznie az ünnepekre. Nincs még egy olyan ünnep a nyugati kultúrában, amellyel kapcsolatban ekkora reklám-zuhatag zúdulna az emberekre, mint a szeretet ünnepe és az azt megelőző négy hét, az advent.

A latin kifejezés, Adventus Domini – az Úr eljövetele sokak számára ismerősen cseng: elsősorban azok számára, akiknek advent és a karácsony ünneplése nemcsak hagyomány, hanem lelki, hitbéli tartalommal is bír. A tévécsatornák, az internet, az újságok, az utcai fények által felénk érkező impulzusok mind-mind azt szuggerálják, hogy készülnünk kell valamire és ezt egyféleképpen tehetjük meg: ha vásárolunk. Látnunk kell tehát, hogy a körülöttünk lévő világ egy adott keretbe próbálja helyezni a gondolkodásunkat, értékítéletünket, szokásainkat – és mindezt sokaknál sikerrel teszi.

A várakozás és a szeretet, e két szó, melyről az advent és a karácsony eredetileg szól, feltételez egy olyan emberi erényt, amely mindkét szó alapfeltétele is egyben: ez pedig a türelem és az abból fakadó megértés. Amikor a rohanó, idegeskedő, feszült tömegre nézünk, valahogy nem e két fogalom jut eszünkbe… Sokkal inkább az a stressz, amely a vásárlásból, az ajándékozás „kötelességéből” fakad. Nem látunk türelmet és megértést magunk körül – ezek nem férnek bele a gyakran tolakodó reklámok világába. A karácsonyt megelőző időszak egy kiváló lehetőség a cégeknek, hogy kihasználják az ajándékozás egyébként szép szokását és a bennünk lévő szeretet-űrt. A reklámok ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy az ünnepből a végén pont a két leglényegesebb fogalom maradjon ki: a pozitív várakozás és a mások iránti önzetlen szeretet.

Az advent és a karácsony egészen másról szól, mint amit a felénk érkező külső ingerek ezekben a hetekben sugallnak. S ha a bennünk lévő esetleges lelki űrt vásárlással próbáljuk megtölteni, akkor ez semmiképpen nem célravezető megoldás. Ugyanis mindenekelőtt nem valamit, hanem valakit várunk. Vagyis lelkünk problémáira nem a vásárlásban, a tárgyi világban kell keresnünk a választ – annak ellenére, hogy erről szól minden körülöttünk. Ha engedjük, hogy tárgyak illetve a pénz legyen gondolkodásunk középpontjában, egyre inkább kiszolgáltatottá tesszük magunkat és egy olyan nyomásnak akarunk állandóan megfelelni, amely valójában nem tehet bennünket boldoggá.

Advent és a karácsony eredetileg Jézusról szól, akiben testet ölt a szeretet, türelem és megértés. Advent lehetőséget ad az elcsendesedésre és az áldott várakozásra. Próbáljuk meg időnket jobban beosztani, fordítsunk legalább ilyenkor több időt emberi kapcsolatainkra. Gyakoroljunk türelmet, megértést másokkal szemben – az ünnepek lényegének megértése segít majd abban, hogy ez az időszak különb legyen az átlagos hétköznapoknál.

http://www.kre.hu/portal/index.php/834-adventi-gondolatok.html