A téli szeretet ünnepek közeledtével a legtöbb ember átáll „hívő keresztény” üzemmódba.
Igen durva, profán ez a kijelentés, és
előre bocsájtom, hogy nem szándékom senki hitét, meggyőződését kétségbe
vonni, megkérdőjelezni, és még kevésbé sértő lenni bárki hitével
szemben.
Nem tudom van-e ilyen felmérés, de mint
fentebb említettem én úgy észleltem (és meggyőződésem, hogy nem csak
én), hogy az évnek ennek az időszakában spirituálisabbá válunk mint
egyébként.
Az Advent „a várakozás időszaka” az
egyetemes keresztény hit szerint. Ez az az időszak amely megelőzi
Krisztus születését… mondjuk mi keresztények. Ha eddig nem is voltunk a
legjobbak és elmulasztottunk egyes dolgokat, belépve az advent
időszakába mindannyian megpróbálunk jobbakká válni, és várunk valamire,
például a „megtisztulásra”.
Mert hát „bűnben fogattatunk…” szól a
keresztény tanítás, és most megpróbálom megfogalmazni miben hiszek én.
Azaz mi az én hitem?
Úgy fogalmaznék, hogy „a református
keresztyén egyház tagja vagyok”. Ám ezzel körülbelül ennyi az amiben
hasonlítok a többi emberhez, aki bármelyik keresztény egyház tajának
mondja magát.
Hiszem, hogy van egy mindennél és
mindenkinél nagyobb erő, amelyben egyesek a Krisna és Buddhizmus
Isteneit, a Muszlimok Allahot, más vallások meg más Istenségeket
tisztelnek. Mi keresztények egyszerűen úgy emlegetjük őt, mint „az Úr”
vagy „a mi Istenünk”.
Sokszor halljuk istentiszteleteken,
hogy „szeresd felebarátodat mint önmagadat… …és szeresd az Úrat”,
ugyanakkor a Biblia azt írja, hogy „az Úr lelke van minden földi
teremtményben”, és ez által minden emberben is, és bármennyire is
rosszakká váltunk a „bűnbeesés” után, mégis Isten ott van minden
emberben. Így hát első sorban egymást kell szeressük mi emberek, és
egymáshoz kell jók legyünk. Ezáltal mutatjuk ki szeretetünket az „Úr”
felé, és ez által szeretjük őt. Ezt hiszem és vallom én!
Míg a modern tudományos felfogásom azt
sugallja, hogy a Bibliát is emberek írták. Sőt átírták, lefordították,
és most már bizonyított tény, hogy sok eredeti rész nem került bele a
Szentírásba. És mégis van benne valami… misztikus még számomra is.
Sok vérengzést elkövettek már
„keresztények” az olyan „szentemberek” buzdítására, akik a Bibliát a
fejük fölé tartva és egy-egy kiragadod szövegrészre hivatkozva kérték
ezt. Ugyanakkor én olvastam a Bibliát és sehol sem láttam, hogy azt
kérné tőlünk, hogy eltiporjuk, megöljük azt, aki nem osztja hitünket
vallásunkat, vagy akár elvünket.
A különböző emberek, lelkészek,
hittanítók magyarázzák különféleképpen, ki-ki a maga módján,
többségükben jó szándékkal, de sajnos akad néhány „hamis próféta” is,
akik konfliktusokat, rosszabb esetben véres háborúkat szítanak az
emberek vak hitére alapozva.
Ugyanezt látjuk napjainkban, amikor
egyes radikális iszlám vallási vezetők „dzsihádot” (szent háborút)
hirdettek a nyugati, keresztény kultúrák, emberek ellen. Ennek egy
tragikus példája az, ami nemrég történt Párizsban, és még sajnos számos
ilyen terror akció volt az elmúlt időszakban.
Ezt azonban nem kell az iszlám vallás
rovására írni, mint ahogy a keresztes háborúkat, inkvizíciókat, és más
úgynevezett keresztények által elkövetett vérengzéseket sem kell az
egész kereszténység rovására írni.
Hiszem, hogy meg kell tanulnunk,
megismerni, értékelni, és szeretni egymást mi emberek mindannyian.
Elfogadni egymás hibáit, és nem felróni azokat, hanem tehetségünk
szerint segíteni egymásnak jobb embernek lenni. Hitem szerint ezzel
kerülünk majd közelebb Istenhez.
Ez az a jó amire én várok, így az advent időszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése