Szentlélek: Kit adott nektek Krisztus?
Én: Édes
Jézusom, nagyon szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Szentlélek
Úristen! Nagy érdeklődéssel várjuk mai tanításodat. Jöjj, segíts, hogy
akadály nélkül tudjam közvetíteni bölcs szavaidat.
Szentlélek:
Drága engesztelő Gyermekeim. Mi Égiek eddig arról tanítottunk
benneteket, hogy Krisztus Isten volt. De hogy mit akart, miért jött
közétek, mit adott nektek és kit adott nektek – ezekre a következő
tanításokban szeretnénk mi Égiek rávilágítani.
A mai
tanításunk ezt tartalmazza: Kit adott nektek Krisztus? Nagyon egyszerű
rá a válasz: KRISZTUS ISTENT ADTA nektek. Krisztus előtt a vallások
keresték ugyan Istent, de a természetben találták meg. Alapgondolataik a
következők voltak: Az ember a legfőbb lény, tiszteld hát az ember
képére teremtett isteneket, tiszteld őseid szellemét, tiszteld a római
császárt, tiszteld a fáraót stb. A pogányok bálványokat imádtak, istenek
és istennők szobrait. Meg voltak győződve, hogy az istenek az
emberekért vannak náluk. Ti keresztények viszont, így gondolkoztok: az
ember van az Istenért. Ezt az igazságot Jézus tanította nektek.
Hirdette, hogy egy igaz Isten van, aki a világ teremtője, fenntartója,
gondviselője és középpontja, akinek nincs szüksége semmire, de akire
annál nagyobb szüksége van az embereknek. Mivel az ember van az
Istenért, ezért élete célja az Ő akaratának teljesítése. Sajnos a mai
modern világban sokan – a pogányokhoz hasonlóan – úgy gondolkoznak, hogy
Isten van az emberért. Azért van Isten, hogy minden csip-csup kérését
azonnal teljesítse. Egy példát mondok erre az életből. Két férfi
találkozik az utcán és megállnak beszélgetni. Az egyik vallásos,
vasárnaponként szentmisére jár és minden téren buzgón gyakorolja. A
másik gyermekkora óta be se tette a lábát a templomba. Keserűen
panaszkodik, hogy nincs munkája, már 20 helyen próbálkozott, de
mindenünnen elutasítják. Egy pár hete bement a templomba, letérdelt és
kérte Istent, hogy segítsen neki munkát keresni. Ennek már majdnem egy
hónapja van, de a helyzet változatlan. Méltatlankodva kérdezte: Mire
való az Isten, ha nem teljesíti az emberek kérését? A vallásos ember így
válaszolt neki: Isten nem automata, ahova bedobod az imádságodat és
kijön a megoldás. Ő jobban tudja nálad, hogy neked mire van szükséged.
Mivel Neki hátat fordítva éled az életedet, elveszítheted az Örök
Életet. A lelked fontosabb és először azt akarja megmenteni. Utána
következnek csak a földi igények.
Drága
Gyermekeim ebben a példában a hitéhez hűtlen ember szemében Isten azért
van, hogy őt kiszolgálja, tehát szerinte Isten van az emberért. Jézus
nagyon fontos tanítása az emberiség felé, hogy AZ EMBER VAN AZ ISTENÉRT .
Jézus az új vallást a kereszténységet- szemben a régi vallásokkal – a
földről az ég felé irányította, vagyis a merőben természetes földies
célkitűzésektől megszabadítva a természetfölötti magaslatokba emelte.
Mivel az ember van Istenért, ebből következik, hogy a világ
középpontjában nem az ember áll, hanem Isten és minden embernek e
középpont felé kell igyekezni. Isten elérése mindenkinek a célja.
Istennel
kapcsolatos másik tanítása Jézusnak, amiről még a zsidók sem hallottak
Őelőtte, hogy Isten a teremtmények Mennyei Atyja. Milyen helytelen az
olyanféle vallásos nevelés, mikor a szülő a haszontalankodó,
szófogadatlan gyermekét így inti: No megállj csak! Majd megver az Isten.
Az ilyen gyermek szívében félelem és ellenszenv alakul ki és még
felnőttkorában is végigkíséri. Így gondolkozik: Jó lesz vigyázni, mert
Isten kegyetlen, bosszúálló hatalmasság, aki mindent megtorol. Tehát egy
hamis Isten-kép él az ilyen emberben. Így gondolkoztak az ószövetségi
zsidók is. Azzal, hogy az Úr Jézus Istenben Atyát adott nektek,
megnyitotta az Isten-szeretet, a remény és a bizakodás forrását. Ha
Isten Atyátok – ahogyan Jézus tanította nektek – akkor megszűnik a
félelem, a rettegés Tőle, és helyébe lép szívetekben a gyermeki szeretet
és bizalom. Ha Isten Atyátok, akkor Ő nem sarki rendőr, aki
kedvteléssel csap le minden kis szabálytalanságra, hanem inkább erőt ad
ahhoz, hogy szabályait betarthasd, szabályait, melyek az örök életet
biztosítják nektek. Ha Isten Atyátok, akkor sosem büntet úgy, hogy a
büntetés Neki jobban ne fájna, mint nektek. Gondoljatok a földi
édesanyákra! Ha 3 éves kisfia kiszalad az utcára, nem azért fenyíti meg,
mert nem szereti, vagy haragszik rá, hanem így védi meg attól, hogy
elüsse az autó és közben majdnem kijön a könnye, hogy forrón szeretett
pici fiát meg kellett ütnie. Így van veletek Mennyei Atyátok is.
Megengedi a szenvedést, hogy felébresszen a hitetlenségből vagy
közömbösségből, hogy megmentsen az örök kárhozattól, és közben mélyen
együtt érez veletek földi fájdalmaitokban, mert sokkal jobban szeret,
mint földi édesanyátok. Ha Isten Atyátok, akkor el nem taszít magától,
amíg a Feléje törő akaratotoknak és szereteteteknek legkisebb szikrája
még él bennetek.
Drága
engesztelő Gyermekeim! Tudom a ti kis szívetekben kitörhetetlenül él az
Ég és Föld Ura, a Mennyei Atya iránti gyermeki szeretet. Kérjetek Engem,
hogy akkorára növeljem bennetek ezt a szeretetet, hogy örök életre
szökellő vízforrás legyen belőle. Erről a vízforrásról jut eszembe, hogy
egyszer Jézus fáradtan ült le Sichar mellett egy kút mellé, és italt
kért a kúthoz meríteni jövő szamaritán asszonytól. Az asszony
csodálkozott, hogy egy zsidó, hogyan kérhet inni egy szamaritánustól,
hiszen a zsidók őket kizárták maguk közül. És most páratlanul fenséges
párbeszéd indult meg Krisztus és az asszony között. Krisztus az italról,
melyet az asszonytól kért, átviszi az örök élet forrására, melyet Ő
akar nyújtani, és akkor mondja ezeket a megkapó szavakat: „Aki abból a
vízből iszik, melyet Én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké,
hanem a vízben, amit Én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás
lesz benne.” (Ján.4.,13.,14)
Drága
Gyermekeim. Ha az élet szenvedéssel, gondokkal teli sivatagjában
fáradtan vánszorogtok, el nem menjetek értetlenül Jézus mellett!
Krisztus kútja ma is csobog. Krisztus forrásából ma is éltető víz tör
elő. Ha engeditek, hogy megitasson, akkor a ti forrón szeretett Mennyei
Atyátok ott, a Mennyország kapujában vár rátok ölelő karjaival és az
örök boldogságot kínálja nektek.
Engesztelő
Kicsinyeim! Köszönjétek meg az Úr Jézusnak, hogy tanításával
megismertette veletek a teremtő, gondoskodó, együtt érző Istent, mint
gyermekeit végtelenül szerető, megbocsátó, irgalmas ATYÁT.
Búcsúzóul megáldalak benneteket a lángoló Isten szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése