J+M+J -St Petersberg, 2020.11.20.
Kedves Magyar Testvéreim!
Kedves rokonok, ismerősök, barátok, jótevők!
Kedves Testvéreim a Gyermek-Jézusban, Aki jön, és az Úrban, Aki visszajön!
Gondolom,
mindannyian érezzük, hogy rendkívüli korban élünk. Talán még sohasem
volt ily sok zűrzavar, félelem és rémület a szívekben. Mindenütt
megosztás (szétválás) van. Családok, közösségek és emberi kapcsolatok
mennek tönkre, illetve szakadnak szét, csak azért, mert különböző
nézeteket vallanak bizonyos ügyekről, mint például az Egyház
hitelessége, vagy a végidőkről szóló bizonyos üzenetek, vagy az aktuális
vírushelyzet, ill. a védőoltás kérdése. Úgy tűnik, hogy azok a dolgok
vagy tények, amelyek oly biztosak voltak az életünkben, most alapjaiban
rendülnek meg. Ezek az újfajta nézetek sok mindent megkérdőjeleznek,
még az alapvető igazságokat is, mint ISTEN Tízparancsolatát, a család, a
nemzet szükségességét és szerepét, vagy magát a férfiúi és a női
szerepet is. A fatimai jövendölések és különböző egyéb üzenetek már
hosszabb idő óta arra hívják fel a figyelmünket, hogyha papoka papok
ellen, püspökök a püspökök ellen, bíborosok a bíborosok ellen lesznek –
és most mi ezt saját szemünkkel látjuk, saját fülünkkel halljuk. És
közben teljesen nyilvánosan beszélnek arról, hogy minden embert
szükséges megjelölni, az aktuális vírushelyzet miatt, stb. így tehát nem
meglepő, hogy sok ember teljesen összezavarodik, és emiatt nem tudja,
mit higgyen vagy mit is tegyen. Sokan magányosnak, elhagyatottnak érzik
magukat, mivel sötétségben és rémületben élnek, és nem látnak semmi
kiutat.
Ebben a
különleges korban, amilyenhez hasonló eddig talán még sohasem volt,
nem kérdéses, hogy ez az Adventi időszak életünk egy egészen különleges
és kegyelemmel teljes ajándéka. Egy oly advent és oly karácsony,
amilyen eddig még sohasem volt.
Így
nagy a felelősségünk nekünk, keresztényeknek, akik még hívők vagyunk és
akik ebben a szellemi sötétségben egy biztos és belső vezetést élünk
meg. Az adventnek ezt a kegyelmi idejét ki kell használnunk, hogy
valóban fel legyünk készülve és készen álljunk JÉZUS KRISZTUS
eljövetelére. Legyünk készek arra, hogy az Isteni Gyermek valóban
megszülethessen szíveinkben. Ezzel a személyes felkészüléssel arra is
késznek kell lennünk, hogy világító gyertyákká (lámpásokká),
tartóoszlopokká váljunk azok számára, akik nem látnak semmi kiutat. Az
okos szüzeknek kell lennünk megtöltött olajos korsókkal, és épp azért
kell ebben az Adventben lámpásainkat tökéletesen feltöltenünk a kegyelem
és karizmák olajával, a végidők próféciáinak olajával, hogy
netévelyegjünk a sötétségben, s hogy ne kelljen Krisztus Király
Birodalmának, ill. az Új Ég és az Új Föld (2 Pé 3,13) bezárt menyegzős
terme (Mt 25,1-13) előtt állnunk.
Mit
várnak el tőlünk, hogy bölcsen használjuk ki ezt a kegyelmi időt? Úton
vagyunk egy háború felé? Igen!!! Akkor viszont fel kell venni a
fegyvereket és a harci ruhákat. Most annak az időnek a közepén vagyunk
amelyre a Mennyország évtizedek óta felkészít minket. Erre a nagy
szorongatások idejére már tucatnyi üzenet révén megkaptuk az összes
szükséges kegyelmet, beleértve az egyház által elismerteket is. Most
alkalmazni kel ezeket. A szükséges kegyelmi eszközökből sokat már a
Szentírás is említ, különösen ilyenek az Úr példabeszédei az Ő
visszajöveteléről és ISTEN Országának a beteljesedéséről: „Példabeszéd a
búzáról és a konkolyról” (M 13,24-30) – „Példabeszéd a hű és gonosz
szolgáról” (Lk 12,36-48) – „Példabeszéd az okos és balga szüzekről” (Mt
25,1-3) – Példabeszéd „Krisztus, mint a népek Pásztora, mint a
Beteljesítő” (Jn 10,1-16). A 91. zsoltár és a: 51. bűnbánati zsoltár
különösen is értékesek a lelki fegyverek tekintetében, amelyeket
gyakran, akár naponként is kellene imádkoznunk önmagunkért és minden
ember nevében, annak a veszélye miatt, nehogy elaludjuk Krisztus
visszajövetelét.
Most
nézzünk csak a fiatal Máriára, a názáreti Szűzre, és utánozzuk, amit
tett. Hitt Gábor angyal szavána és tökéletesen bízott Istenben. Jobban
bízott és hitt Istennek, mint bárki másnak, és követte az angyaltól
kapott tanítást, ill. útmutatást, és így ez vezette el Erzsébet
meglátogatásához. Ezt jelenti az Advent. Méhében a pici Istengvermekkel
meglátogatni Erzsébetet. Nem ijedt meg, tökéletesen bízott az Úrban,
mindannak ellenére, hogy tudta, hogy a szeretett József nagyon fog
szenvedni. Ugyanis József kiszolgáltathatta volna őt a törvény őreinek,
lemondhatott volna róla, és hagyhatta volna, hogy megkövezzék őt.
Azonban bizalma teljesen Istenre irányult, és soha nem vette le
pillantását az ATYAISTENRÖL, tekintetük szüntelenül egymásra irányult. A
nehéz helyzet ellenére is boldog volt, szívében csupa öröm, és
mindenekelőtt: szeretett. Bár minden reménytelennek és kilátástalannak
tűnt, mégis boldogan útra kelt Erzsébethez. Telve örömmel és bizalommal
dicsőítette és magasztalta az Urat. Magnificat! Ez ami utunk is
feladataink beteljesítésében, és ezért kell nekünk is azt tennünk,
amire Isten teremtett minket.
Fontoljuk
meg tehát ennek az Adventnek a követelményeit, illetve feltételeit,
hogy valóban irgalmas szívűek lehessünk, és hogy hogyan kell
felkészülnünk rá. Tehát szeretnénk még egyszer közelebbről
szemrevételezni szellemi fegyvereinket.
Előkészület (erre az Adventre és különösen a végidőkre):
1. Először
a lelkünket kell megtisztítani. Ehhez egy életgyónásra! van szükség,
amelyben a lelkiismeretünket megvizsgáljuk a legkisebb bűnök
vonatkozásában is, jellemhibáinkkal és vétkeinkkel együtt, gyermekkorunk
óta. Kérjük a Szentlélek segítségét (aki meggyőz minket bűneikről; Jn
16,8), hogy semmit se hagyjunk figyelmen kívül, amit eddigi életünkben
még nem gyóntunk meg. Mert készen kell lennünk, ha majd a kereszt
megjelenik az égen (Mt 24.30; Jel 1.7), és Isten színe előtt állunk, és
megismerjük egész életünket, úgy, ahogy Isten lát minket, és semmi sem
marad figyelmen kívül vagy elfedve. Használjuk ki a bűnbánat
szentségét, ameddig még lehetséges… Mert már csak rövid időnk van, hogy
felkészüljünk. Tehát a kegyelmi idő utolsó perceiben vagy óráiban
vagyunk. Számot kell adnunk a felhasznált vagy fel-nem-használt időnkről
is, és az elpazarolt időnkről is.
2. Ezen
megtisztulás után intenzíven törekedjünk, hogy megmaradjunk a kegyelem
állapotában és ehhez szükségünk van a rendszeres szentgyónásra,
ameddig még erre idő adatik.
3. Egészen át kell adni életünket Istennek, teljesen feláldozni Istenért.
a. Tekintsd át életedet, vajon szabad vagy-e egészen Isten számára, hogy követhesd Istent Jézus Krisztusban?
b. Vizsgáld meg magad, hogy nem élsz-e rendetlen, tisztátalan kötelékben, függőségben vagy kapcsolatban!
c.
Add át Istennek a tulajdonodat, szokásaidat, gyermekeidet, férjedet
vagy feleségedet, és saját akaratodat és a birtoklás bármely formáját!
d. Add át Istennek szeretett népedet, családodat, stb.
4. Megbocsátás és kiengesztelődés.
a. Saját magunknak megbocsátani az életünkben elkövetett nagy baklövéseket.
b.
Istennek is meg kell bocsátanunk azt, hogy az életünk folyamán súlyos
megpróbáltatásokat és szenvedéseket engedett meg, és a kisebb-nagyobb
szorongattatásokat, különösen most, jelen napjainkban…
c.
Szívből megbocsátani minden embernek és bocsánatot is kérni tőlük,
legyenek ezek a rokonaink, szüléink, élők vagy megholtak – ehhez
tekintsünk vissza gyermekkorunk legkorábbi szakaszáig. Magunknak
hangosan ki kell mondani: „Én megbocsátok neked: N.N. (név szerint meg
kell nevezni a személyeket) mindazért, amit tettél, mondtál ellenem”.
„A bocsánatodat kérem: N.N. (név szerint meg kell nevezni a
személyeket) mindazért, amit én tettem, mondtam ellened”. Ugyanis a
hangosan kimondott szavaknak erőteljes teremtő hatása, illetve
megbocsátó hatalma van.
5. Jóvátétel, elégtétel, engesztelés
a. Mindent elfogadni, amit életünkben az Úr megenged. Mindent elfogadni és engesztelésül felajánlani!
b.
Minden nehézséget, reménytelen dolgot, szenvedést, betegséget,
próbatételt és mindazt, ami értelmetlenségnek tűnik: Fogadj el mindent
panaszkodás és morgás nélkül és adj hálát mindenért Istennek és
dicsőítsd és imádd Őt!
c.
Végezzünk jóvátételt és engesztelést önmagunkért, családunkért,
népünkért (nemzetünkért), papokért, minden emberért, mindazon
személyekért és mindazok nevében, akik nem tartanak bűnbánatot és
engesztelést vétkeik és bűneik miatt…
Lelki
fegyverek: 91. és 51. zsoltár, és a különböző ismert imák, egyéni imák,
mint amilyet a rózsafüzérben is mondunk; ugyanis, ha háborúba vonulsz,
fegyvereidet tisztán és rendben kell tartanod, mert a jelenlegi nagy
szorongattatás idején a szellemi pacifizmust többé már nem engedhetjük
meg magunknak. Különben az ellenség nehézség nélkül megnyer magának
minket.
1. Szentmise, szentáldozás, Eucharisztia (Szentségimádás)
2.
Életünket átadni az Úr Jézus Krisztusnak és Máriának, az Istenanyának,
mert ebben a végső időben a mi menedékünk és oltalomhelyünk, mint
védelem és biztonság, Jézus és Mária egyesült Szíve, melyben lennünk
kell és itt kell tartózkodnunk, nehogy a Jel 13 két vadállata, a hamis
próféta és az antikrisztus a rabszolgájává tegyen.
3. Jó kapcsolat ápolása a szent angyalokkal és a szentekkel.
4.
Alkalmazzuk továbbá az Élő Isten pecsétjét, a Szent Vér pecsétjét,
Mária védőpalástját, folyamodjunk a Szent Kereszthez és Jézus Szent
Arcához.
5. Legyen otthonotokban szenteltvíz, szent olaj, megáldott tömjén és exorcizált só.
6. Megáldott érmek: Skapuláré, szent Benedek érem, az Üdvösség érme, máriás érmek (különösen a Csodásérem, stb.)
7. Imák:
a.
Rózsafüzérek: klasszikus rózsafüzérek, valamint a rövid rózsafüzérek,
pl. mint az Irgalmasság- rózsafüzér, Szent Vér rózsafüzér, Szent Sebek
rózsafüzére, Szeretetláng rózsafüzér, Könnyek Anyja rózsafüzére, stb.
b.
Életünkben (a hétköznapokban) mindent, mint imádságot ajánljuk fel
Istennek; tegyetek mindent áldozattá, mondta az angyal Fatimában a
gyermekeknek.
c.
Szeretteinket és embertársainkat helyezzük Jézus Szent Szívébe, az Ő
Szent Sebeibe, és legyen Szent Vére és Szent Könnyei minden ember
javára.
d. Imádkozni az ellenségekért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és mindig minden papért imádkozni és áldozatot hozni.
e. ;Önkéntes böjt vállalása, önmegtagadás gyakorlása és mindezt Istennek felajánlani.
f. A Szentírás és egyéb értékes lelki könyvek olvasása.
Feltehetjük
a kérdést, ha a helyzet egyre csak rosszabbodik, vajon lesz-e még
ennél is nehezebb? Miért engedi meg az Úr ezeket a nagy szenvedéseket?
Ha csak egy kevéssé is ismerjük a Szentírást, tudnunk kellene, hogy az
Úr apokaliptikus beszédeiben az első három Evangéliumban és a Szentírás
más helyein gyakran mondta: „mindezeknek be kell teljesednie, mielőtt
visszajövök…” Sok minden utal arra, hogy ebben a megjövendölt
apokaliptikus időben élünk, és hogy ezek az események a szemünk előtt
játszódnak le. 2000 év óta sok nemzedék szeretett volna ebben a
korszakban élni. S bár a szenvedések hatalmas nagyok lesznek, viszont a
kegyelmek még bőségesebben fognak áradni, mint eddig még soha, mert
„amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20).
Korunk egyik Kiválasztottja így fogalmazott: „A térdeinken kell hálát
adnunk Istennek, hogy ebben a korban élhetünk, mert ez nagyobb az
Üdvtörténet minden eddigi korszakánál, kivéve azt az időtartamot,
amikor Jézus itt a Földön járt,“ mert ez Jézus Krisztus
visszajövételének az ideje. Az Úr azt is megígérte, hogy gondoskodni fog
a Hozzá hű gyermekeiről. Megígérte, hogy megvédi családjainkat, ezért
kell útmutatásait követnünk. Már több, mint egy évszázada minden
segítséget megad az Úr, minden szükséges kegyelmet és minden fontos
információt, amire ebben az apokaliptikus időben szükségünk van.
Mostantól
kezdve már nem engedhetjük meg magunknak, hogy pazaroljuk időnket. Fel
kell készülnünk és készen kell állnunk Jézus Krisztus
visszajövetelére. Ehhez szükséges, hogy ebben az adventi várakozásban,
illetve karácsonyi időben a kicsi Jézus megszülessen szívünkben. Legyünk
szilárdan álló oszlopok és fényesen világító lámpások! Hagyjunk fel a
világias dolgokkal való törődéssel. Készüljetek fel, hogy készen
álljatok az Ö jövetelére. „Virrasszatok tehát, és minden időben
imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és
megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lk 21,36)
Ismételten
mondom: kövessük a kicsiny, fiatal Máriát, az Advent Édesanyját, hogy
az Ö engedelmességét és alázatát, a Mennyei Atya iránti hatalmas és
tökéletes bizalmát és az Ő nagy és tökéletes szeretetét szívünkben
hordozzuk. Kövessük Ót Istenhez vezető útján, s úgy hordozzuk a kicsi
Jézust lelkűnkben, szívünkben, mint egy eleven/élő Tabemákulum.
Talán
ebben az évben családunk nélkül kell a Szent Karácsonyt megünnepelni,
talán közösségünk és egyházközségünk nélkül (sőt talán szentmise nélkül
is), mégis: nem leszünk egyedül és magányosak. A Szentcsaláddal
leszünk, együtt a Szűz és Istenanya Máriával, szent Józseffel és az
újszülött Kisjézussal. Mert ebben a végső időben szüntelenül egységben
kell élnünk a Szentcsaláddal. Csak Jézusunkat kövessük tökéletes
bizalommal, és soha ne fordítsuk el szemünket Tekintetéről, és minden
pillanatban dicsőítsük az Urat és magasztaljuk Ót mindazért, ami majd
történik életünkben. Gyakran imádkozzuk a Magnifikátot.
Egy
ilyen út 2020 Adventjében irgalmas és szent felkészülés lehet Jézus
Krisztus második eljövetelének végső idejére, azzal, hogy életünk
küldetését egységben a Két Szent Szívvel, Jézus és Mária egyesült
Szívével (mint az Igazság és a Szeretet két tanújával) teljesítjük be,
egységben a szent angyalokkal. Tegyük egyedivé, különlegessé és valóban
szentté ezt az Adventet.
Ne aggodalmaskodjatok, hanem legyetek szentek, illetve éljetek szentül!
Adventi/karácsonyi
levelem befejezéseként szeretnék mindenkinek kegyelmekben gazdag,
boldog és várakozással teli Karácsonyi Ünnepet kívánni, kettős
értelemben is: az Úr első jövetele Betlehembe, mely az ismét megtalált
Paradicsom; és visszajövetele az ég felhőin.
Bárcsak
a 2021-es év egy kicsit közelebb vezetne mindannyiunkat az Ó- és
Újszövetségi próféták nagyszerű ígéreteihez Mária Szeplőtelen Szívének
diadala által.
Az eljövendő Megváltóra és Szabadítóra való örömmel teli várakozásban küldöm szívből köszöntésemet:
P. Siegfried M. Láng ORC
A Pécsi Székesegyház Rorate-szentmiséinek idei tematikája
A modern zsinati egyház – fokozott mértékben Bergoglio és leghívebb
követői – különösen kedveli a pásztoroknak szóló üzenetet – számukra a
nyájat őrző férfiak azt jelentik, hogy az örömhírt elsőnek a
szegényeknek és a kicsiknek kell hirdetni, a hajléktalanoknak, akik már
csak szükségből is úgy bűzlenek, ahogy a juhok a karámban.
Az ó szövetség áldozati előírásai nagy súlyt fektettek arra, hogy a
templomi áldozatra szánt állatok kultikusan tiszták és fizikailag
hibátlanok legyenek. Semmilyen pogány templom árnyéka nem szennyezhette
be, semmilyen testi hiba nem csúfíthatta el őket. A talmudi iratok
egyike az áldozati állatok származási helyének a Jeruzsálem kapuitól
délre fekvő és Betlehemig terjedő területet adja meg (ami körülbelül 8
kilométer hosszú), és eközben kifejezetten megemlíti a „Nyáj-torony”
nevet (ami akkor már valószínűleg rég nem létezett). 