2018. december 21., péntek

Emberek és karácsonyok

Az emberek karácsonya már októberben elkezdődik. Lehetetlen ezt nem észrevenni, mert amint lehullanak az elsárgult falevelek, szinte azonnal újraöltözködik a bennünket körülvevő világ; fenyő- és fényfüzérek kúsznak fel az elárvult fákra és a csupasz épületek homlokzatára, mindenütt adventi koszorúk színes sokfélesége kínálja magát, s noha még messze van a karácsony, de feldíszített fái máris jelen vannak a köztereken és a bevásárló csarnokokban. Szóval küldözgeti, majd szinte ránk zúdítja felszólító jeleit a közelítő ünnep. S bizony mindezt nem teszi eredménytelenül…!
Karácsony közeledtével az emberek esze rátalál a szívükre; sőt mint elegáns lovagok előre engedik szívük kisasszonyát, és aranyos jegyesként kísérik őt. Ekkor a szívek minden ajtaja és ablaka kitárul, s csodálatos várakozás veszi kezdetét. Nincs fontossági vagy logikai sorrend, csak egy izgalmas kavalkád. Hol a gyermekkorunk képei érkeznek haza a szívünkbe, hol pedig a napi teendőink foglalnak le minket. Közben családtagjaink hangja, képe, arca, kívánsága keveredik bennünk a távollévőkével, sőt az eltemetett Kedveseink emlékével. A takarítás, a sütés-főzés gondolata, majd pedig programozott megvalósítása felemészti időnket, gyengíti erőinket, de mégis közelíti a vágyva vágyott ünnepet: a ritka csodát, amikor otthon együtt van a család; béke, szeretet és jóakarat köti össze a szíveket. A meleg tiszta otthonnak, a karácsonyfának, az ajándékoknak és a terített asztalnak csak jelzés értékük van, mert hisz a szívek szerető harmóniája nélkül vajmi keveset érnek. Tudja ezt, vagy legalább is érzi ezt minden ember, hiszen karácsony közelségében finom érzékenységet mutatnak a legbensőbb lelki értékek iránt. Valóban boldogok mindazok, akiket családi szeretetközösségbe burkol be a szenteste misztikus világa.
Van azonban fájdalmas érzékenység is, amikor az illetőnek a szeretet ünnepén a magányt, vagy a személyes szeretet elvesztését kell megtapasztalnia. Ilyen lehet a családtól való kényszerű távollét, az eltékozolt családi közösség, vagy az elmagányosodott öregség. Különösen fájó az a hiányosság, amit bűn idézett elő; akár saját hibája, akár mások rosszakarata vagy hanyagsága. Ezek a sebek a lélek égető fájdalmával járnak. Sokan kísérleteznek  –  legalább átmeneti  –  megoldásokkal: telefonálnak, levelet, lapot írnak, vendéget hívnak, vagy maguk kelnek útra, ajándékot adnak, vagy szívesen elfogadnak (talán nem is azért, mert szükségük van rá, hanem mert ez is személyes jóakaratú kapcsolattal jár). Sőt vannak akik kutyát vagy macskát fogadnak be az ünnepekre, hogy szólhassanak hozzájuk, vagy jót tehessenek velük. Furcsa megnyilvánulása ez a lélektől lélekig ható “személyes szeretetnek”. De megszólás helyett inkább vegyük észre az ember legbensőbb igényét: az emberi én végső vágyakozását a nagybetűs személyes TE után.
El-eltűnődünk az emberek karácsonyán… . Egyszerre mi magunk is belülről átéljük ugyanazt, de másokat nézve kívülről is szemléljük őket, s próbáljuk megérteni “a karácsonyi jelenséget”. Gazdag ez a kép, egyszerre felemelő és megrázó, s ugyanakkor nagyon földhöz tapadt és hiányos. Még a boldognak tartott családi közösségből   –  a leírás szerint is  –  valami lényeges dolog hiányzik.
A keresztény ember karácsonya kívülről nézve nagyon hasonlít a többi ember karácsonyához.  –  Hát persze, mondaná rá a legtöbb ember, mert itt Európában “a többi ember” is keresztény, mint ahogy ez kiderül minden népszámlálás során.  –  Csakhogy keresztény emberen most nem a keresztény kultúrkörben élő embereket, vagy az anyakönyvezett keresztényeket  értjük, hanem azokat, akik a hitvallás szellemében és az evangélium világosságában akarnak élni. Ők azok, akik nem állnak meg az “emberek karácsonyának” díszletei között, hanem advent idején elzarándokolnak Názáretbe, hogy a szentestén megérkezhessenek Betlehembe is. Számukra a prófétai szó őket megszólító isteni üzenet, Mária igenje pedig a beteljesedés kezdete. Advent-járásuk olyan misztériummal teljes valóság, amelyet átjár a “velünk az Isten” tudata, hisz a Boldogságos Szűzanya láthatatlanul, de mégis érzékelhető módon az üdvözítőt hordozza számunkra. Ha ez a várakozás őszinte, személyes és meggyőző, akkor átalakító erővel bír. A hozzánk érkező isteni vendég megtisztelő öröme átalakító erővel bír. Ez nem kényszerítő erő, hanem segítő erő. A magunk képessége csak a rácsodálkozásra elegendő, a hatékony erő felkínálás formában érkezik, s a vele való együttműködés képes átalakító erőként működni. Nemcsak az ember lelke nyílik meg Isten előtt, hanem önmagunkra reflektálva észrevéteti velünk saját nagyságunkat. (Ne féljünk ettől a kifejezéstől! Igen; Isten már a teremtésben saját partnerének szánta az embert.) Betlehem felé közeledve döbbenetes ellentétet fedez fel magában az ember: egyrészt gyengének, picinynek, elesettnek és méltatlannak érzi magát, más részről viszont a Hatalmas Isten partnerének, aki megtiszteli őt, hiszen hozzá érkezik. Ezért a keresztény ember számára emberi léptéket meghaladó öröm és boldogság a megtestesült Igével való találkozás, akit Jézusnak nevezünk. A keresztény ember számára a karácsony mindenek előtt az Ajándékok Ajándékával, a Megtestesült Igével, az Isten Fiával való találkozást jelenti. Ennek elsődlegességét és lenyűgöző áldását semmi sem előzheti meg, és semmi sem homályosíthatja el.
A keresztény ember karácsonyának a szíve a szentmise. Olyan szépen ráéreztek erre őseink, amikor azt énekelték, hogy “Betlehembe ne menjünk, feltaláljuk; jelen e szent oltáron, magasztaljuk; mert szívünk ha tiszta és áratlan, kedvesebb az neki mint az arany”. – A Jóistennel való legbensőségesebb találkozásból következik, hogy az ember is a maga ajándékozó szeretetével fordul mások felé, s képességeinek arányában maga is ajándékká szeretne válni. De jó, ha ő is először Jézust adja tovább, s csak utána toldja meg a maga figyelmességeival.
Karácsony ajándékozása a tápláló szeretetben fejeződik ki. Az Úristen gondoskodása kettős: lelki és testi, kinyilatkoztatás és megtestesülés. Mindennek átélése ma is kettős: a szentmise igei és eukarisztikus tápláléka: “szentség a szenteknek”, és az agapé, vagy szeretetlakoma otthon a családi asztal körül. A keresztény családok karácsonyában sajátos módon, de mindkettőben jelen van Jézus.
A karácsony boldogságot és békét hozott a földre, de csak azok részesülnek benne, akik egyaránt befogadják az Ajándékozót és az ajándékot is. Ennek a jóságnak az a természete, hogy soha se múlik el, nem jár kiábrándultsággal, lelkiismeretfurdalással vagy szégyennel (mint a bűn), hanem maradandó boldogság; a karácsony örök boldogító születés az emberiség számára.
Papok és szerzetesek karácsonya lényegét tekintve nem különbözik a valóban keresztény emberek karácsonyától; már mint az isteni misztérium befogadására fogékony ember karácsonyi lelkületétől. A papok és szerzetesek karácsonyának azonban mégis van speciális sajátossága, ami elhivatottságukból, fogadalmaikból és felszenteltségükből következik. Mindehhez járulékos, de nagyon fontos elemként csatlakozik az egyházban és a világban betöltött küldetésük, megbízatásuk és felelősségvállalásuk konkrét helyzete. Ezen színes, szövevényes, természetes, de mégis természetfeletti életállapot figyelembevételével próbáljuk megérteni az ő karácsonyukat, mely valamiképpen szétsugárzik minden ember ünnepére, segíti a kölcsönös és még hitelesebb megértését a bennünket körülvevő misztériumnak.
Mielőtt megragadnánk a lényeget, próbáljunk meg két félreértést tisztázni! Az egyik így hangzik: Szegények, nincs családjuk, milyen árvák és magányosak karácsonykor. Ilyenkor mindenki keresi övéinek bensőséges szeretetközösségét, s lám ők magányosak (s minden bizonnyal) szomorúan ünnepelnek (legfeljebb titkolják)… . A másik vélekedés ezzel szemben így okoskodik: Dehogy magányosak! Százan és százan veszik őket körül, s mennyi szeretet megnyilvánulást kapnak. Talán gazdagabb az ő karácsonyuk, mint a miénk…!  –  Sajnos mindkét vélekedés hamis, mert “az emberek karácsonyához” méri a papok és a szerzetesek karácsonyát, s ezért a lényeg mélyen rejtve marad.
A fentiekkel szemben a papok és a szerzetesek hivatásuk születését élik át karácsonykor. Lelkületüknek legjobban a Szűzanyáéhoz kell hasonlítania. Mária karácsony éjjelén nem szólal meg. Csöndben szemléli az emberként megszületett Igét, s közben saját istenszülői hivatásának ajándéka tölti be a lelkét. A papok a karácsonyi Kisded hivatására lettek meghívva és fölszentelve, a szerzetesek pedig az ő életének  –  a tökéletes szeretetnek  –  minél gazdagabb megvalósítására vágyakozva élik életüket. Ezért számukra a karácsony egy “csodálatos érintés”, amely Istentől jön, aki az örök szeretettel és boldogsággal ajándékozza meg őket. Ennél személyesebb és gazdagítóbb kapcsolat elképzelhetetlen. S ha a papok karácsonya nehéz, akkor nem emiatt, hanem szolgálatuk azon vonatkozásai miatt, amely ki akarja csalni őket lelkük igazi karácsonyából.
A papok és szerzetesek karácsonyát e misztériumnak  –  legalább megsejtése  – nélkül nem lehet megérteni. Aki viszont felfog belőle valamit, az még a maga karácsonyát is boldogabban és teljesebben élheti meg.
Dr. Balázs Pál

2018. december 17., hétfő

Misztikus beszélgetések

2018.12.17.23 óra Imák után.
Drága kicsi Évám! Köszönöm imáidat!
Uram! Tehetetlen értetlenséggel, végtelen szomorúsággal szemlélem a magyar emberek viselkedését, agresszivitását amit ebben az adventi időben az utcán, a parlamentben csinálnak. Gyomrom összeszorul és az emberi reflexek már-már eluralkodnak rajtam, amikor a belső hang arra ösztökél, imádkozz!Imádkozz értük!
Mi lesz ennek a vége?
Jézus: Gyermekem! Az időzítés nem véletlen. Az adventi idő csendes készülődését, a várakozás örömét akarja elvenni tőletek ellenségem. A várakozástól, a karácsonyi készülődés bensőséges hangulatától, a Szent Család és megszületésem ünnepének örömétől akar megfosztani benneteket. Országotok derekasan helytáll a külső ellenséggel szemben, ezért belülről támadja nemzeteteket. A sátán és démonai felheccelik, felizgatják a tömeget, a sátán összes negatív megnyilvánulása látható az emberek viselkedésén. A rendbontás. a lázítás,a harag, a düh, az irigység, a vádaskodás, a testi-lelki terror, a fenyegetőzés, a félelemkeltés, a hazugság, a nyugtalanság, és még sorolhatnám.Ezek mind ott vannak az utcán tüntető és az ellenzék soraiban ülő gyermekeim szívében. Ezek a gyermekeim hogyan készülnek megszületésem ünnepére, a Szent Karácsonyra?
Szent Édesanyám és Én Jézusotok is szomorúan szemléljük ezeket a lázadásokat.
Nektek keresztény gyermekeimnek, engesztelőimnek a legfontosabb feladatotok, az IMA! IMA a közösségekben, IMA otthon a rejtekben. A böjt és az áldozathozatalok! Minden kis áldozatot, minden imát, minden felajánlást kegyelemmé alakítok. Az erőszak ellen a szelídség, a szeretetlenség ellen a szeretet a legnagyobb fegyver. Ezért, IMÁDKOZZATOK! IMÁDKOZZATOK! IMÁDKOZZATOK! Elsősorban a rózsafűzért!
Kérjétek Szent Mihály arkangyalt az Angyalok Fejedelmét, hogy védelmezzen egyénileg benneteket és óvja hazátokat.
Szent Angyalaim, Harcos Angyalaimmal kivont karddal állnak mellettetek. Kérjétek papjaitokat tartsanak Szentségimádásokat. Ebben hatalmas erő van. Az oltárra kitett Oltáriszentség a templomon kívül is hatalmas erőt képvisel. Pap-fiaimnak fel kell ismerniük, hogy az Egyháznak most feladata a keresztény kormány munkáját imaháttérrel segíteni.
A keresztények, az engesztelők széthúzását most a közös imában kell összekapcsolni hazátokért. Most már a széthúzásnak nincs helye, mert az ellenség minden rést figyel és a legkisebb repedésben is támad.
Uram! A Szent Koronát elakarták távolítani a parlamentből
Jézus: Gyermekem! Ellenségem tudja, hogy a Szent Korona hatalom. Szent István királyotok Édesanyámnak adta országotokat. Ő lett országotok királynője. A királynőt korona illeti meg. Ez a Korona pedig a Mennyei Korona hű mása. Ezt a Koronát legerősebb Angyalaim védik, ezt az ellenség nem kaparinthatja meg.
Ima: Istenem! Add nekünk azt a kegyelmet, hogy hathatós imáink által a karácsony békés, meghitt, boldog legyen, és olyan örömmel ujjongjunk megszületésednek, mint egykor az Angyalok és a pásztorok. Ámen.
Jézus: Úgy legyen gyermekem!
Most megáldalak a szelídség és az alázat kegyelmével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Jézus bátor harcosa

2018. december 16., vasárnap

Ünnepre Hangolva - Adventi Hangverseny a bajnai óvodásokért. 2018.12.16



Bulvárhír vagy karácsonyi csoda?

nativity-scene-1893228_1920-1000x563
Így egy héttel karácsony előtt az ember óhatatlanul belebotlik az ünneppel kapcsolatos, kevésbé felemelő hírekbe.
Itt Magyarországon leginkább azért szomorkodnak a megszólalók, mert az ünnep eredeti jelentését beárnyékolják az emberekre ilyenkor rázúduló feladathegyek, az extra kiadások, a tülekedés, a túlzott költekezés. A tengerentúlon vagy Európa szekulárisabb országaiban pedig azért búslakodnak, mert a karácsony immár egy politikailag nem korrekt eseménynek számít, amit kimondani sem illik egy toleranciában jól képzett állampolgárnak.
Magyarországon ez a tendencia talán azért sem érezhető még, mert a szocializmus alatt megszokottá vált „kellemes ünnepeket” a kötelező orosz nyelvtanulással együtt szívesen cseréltük másra, illetve nem a karácsony elleni támadásként, hanem inkább régi berögzött szokásként tekintünk erre a köszöntésre.
Megmondom őszintén, hogy vegyes érzelmekkel fogadom az ilyen híreket.
Tegnap például arról olvastam, hogy egy skóciai bevásárlóközpont betiltotta a betlehemeket, mire két fiatal keresztény Józsefnek és Máriának öltözve, amolyan élő betlehemként sétált be a vásárlók közé, akik leplezetlen örömmel fogadták a látvány, mire a bevásárlóközpont feloldotta a tilalmat. Sajnos az ilyen hírek nemcsak az Egyesült Államokban, de a brit szigeteken is elég gyakoriak karácsony táján, amin azonban megakadt a szemem a hírt olvasva, hogy John Mallon, a József szerepét alakító fiatal, igazi karácsonyi csodának nevezte a döntést.
És léptek akcióba a vegyes érzelmek. Tényleg ott tartunk, hogy egy üzleti vállalkozás karácsonyi dekorációja jelenti a csodát? Vagy esetleg én látom a helyzetet farizeusként és inkább nekem is örülöm kellene, amiért nincs minden elveszve, és egy betlehem is képes csodára? Végtére is, ha minden ment volna a szokásos kerékvágásban és a bevásárlóközpont leporolja és kiállítja a raktárból előszedett összeállítást, lehet, hogy a vásárlók ügyet sem vetettek volna rá, így viszont eszükbe juttatták, hogy mit is ünneplünk ilyenkor, illetve, hogy a vallás szabad gyakorlását nem vehetik készpénznek.
Miközben tudom, hogy a más vallásúak üldözése nem Istentől való, azt is tudom, hogy amikor a hitet nem adják ingyen, amikor hitünk megvallása az állásunkba vagy akár az életünkbe is kerülhet, a hit, emberi jog helyett felbecsülhetetlen kinccsé és elveszíthetetlen ajándékká válik.
Szóval vegyes érzelmek ide vagy oda, azt hiszem, hogy az ilyen események felértékelik a mi kincsünket, hiszen „hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”Máté 13:45 Persze minden más kinccsel ellentétben, ennek a gyöngynek nem az emberek véleménye vagy a kincs keresettsége adja az értékét, mégsem árt tisztában lenni vele.
Lehet, hogy elsőre apró lépésnek, nem pedig csodának tűnik, ez a két fiatal, komfortzónáját bizonyára hátrahagyva, olyasmit tett, ami számukra csodát eredményezett, legyen szó arról, hogy egy bevásárlóközpont hogyan ünnepli a karácsonyt, vagy arról, hogy beszélhettek másokkal Jézus születéséről. Az igazi csodák pedig az ilyen beszélgetésekből születnek.

http://idokjelei.hu/2018/12/bulvarhir-vagy-karacsonyi-csoda/

2018. december 12., szerda

"Ecce, carissimi"

Az Esztergomi Szeminárium növendékeinek ajándéka a készület idejére A videóban elhangzó ének: "Íme, kedveseim..." (Éneklő Egyház 13.)

2018. december 5., szerda

Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Advent
2017. 12. 04.
Kedveseim! Elérkezett az új adventi időszak. Nagy szeretettel tanulmányozzátok Izajás próféta általi üzeneteket, amelyek nagyon is aktuálisak. Bár a zsidó nép hűtlenségét ecsetelik, de a mi korunkra is érvényesek. Komoly figyelmeztetést kapnak, akik elhagyták Istenüket, és a bálványok útján járnak. Figyelmeztet az Úr, hogy térjünk meg, el gonosz tetteinkkel, bánjuk meg bűneinket. „Mosdjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől, hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni. „ A Szentlélek segítségét kérjétek, hogy felismerjétek, mi változzon meg életetekben.
2017. 12. 05.
Kedveseim! Az adventi előkészület nagyon alkalmas arra, hogy komolyan átgondoljuk hogyan tovább, melyek voltak a zsákutcáink, és merre felé kell tartanunk? A Szentlelket hívjátok segítségül, mert olyan tükröt fog tartani elétek, amely kizárólag nektek szól. Engedjétek, hogy működésbe lendüljön bennetek, és hallgassatok figyelmeztető szavára. Amikor odahallgattok sugallataira, megérkezik hozzátok a kegyelem, amely felismeri a bennetek lévő nyugtalanságot, így tetten éritek a feszültséget okozó lelkeket. Adjatok időt magatoknak, és csendesedjetek el, hogy megtörténjen a bensőtökben végbemenő csoda.
Anna Terézia
http://engesztelok.hu/2-uncategorised/1279-advent

2018. december 3., hétfő

Misztikus beszélgetések

2018.12. 03. Imák után.
Drága Gyermekem, köszönöm imáidat!
Mennyei Atya: Az Adventben vagyunk, a várakozásban.
A várakozás az egész emberi életet végigkíséri. Amikor az édesanya kedves terhét viseli, várakozik, hogy gyermeke megszülessen . Majd ahogy múlik az idő várja, hogy gőgicséljen, figyeljen, járjon, készségei kifejlődjenek, ügyesedjen, okosodjon az iskolában. Aztán kis önálló egyéniséggé alakulva, most már a gyermek is vár, az iskola befejezésére, majd a továbbtanulás, aztán a munkakeresés, családalapítás boldog pillanatai. Ez a felsorolás, csak egy kis szeletkéje a várakozásotok bemutatására. Ezen kívül mennyi, de mennyi dologra várhattok még! A nap minden pillanatában elmondhatjátok, hogy várakoztok valamire.
Advent idején a legcsodálatosabb dologra várakoztok ti keresztény gyermekeim, szeretett Fiam megszületésére. Ő az Én szeretett Fiam, a legdrágább, Akit nektek adtam. Ő ugyanezt a földi utat járta be, mint más földi csecsemő és gyermek. Azonban Ő bűn nélkül jött a világra, ahogy Szent Édesanyja is Szeplőtelenül fogant, és az eredendő bűntől mentes volt.
Mi történik a várakozáskor?
Amikor várunk valamit, vagy valakit, csak rá gondolunk. Ha találkoztunk már vele, felidézzük a vele kapcsolatos élményeinket, érzéseinket. Elképzeljük hogyan fog történni a találkozásunk, mit fogunk mondani neki, és utána hogyan töltjük majd a várt személlyel az időnket.Tehát teljes figyelmünket, érzéseinket, időnket, cselekedeteinket ennek a várakozásnak rendeljük alá.
Ennek az adventi időnek, igen,Szent Fiam megszületésének várásában is teljes szívvel és nagy szeretettel kellene elmerülnötök. A Szentírás olvasása, roráte szentmisék látogatása, csendes elmélkedések, a kisded Jézus szemlélése, a Szentcsalád életéről szóló történetek olvasása. Mind közelebb hozza szívetekhez a karácsony misztériumát. Valójában ez nemcsak várakozás, hanem készülődés is.
Mire készülődünk még?
Szent Fiam, Jézus Krisztus eljött a világba, hogy megmentse a bűnös embert . Szent Fiam újra eljön a világba, hogy megmentse a bűnös embert. Második eljövetele a küszöbön áll. Nekem, Mennyei Atyátok kezében van minden. Én tudom és ismerem az időt, és az időket, előttem van múlt, jelen és jövő. A látható káosz és a gonosz vagdalkozása ellenére is, minden az isteni rendbe van beépítve. Az Én akaratom és tudtom nélkül nem történik és nem is történhet semmi. Csak addig mehet a gonosz, ameddig Én akarom és engedem. Az ő munkálkodása is a tervem része. Az idők végén vagytok. Az események felgyorsultak. Készüljetek! Az Adventetek maradjon állandó és kitartásotoknak meg lesz a gyümölcse. Az Advent most Szent Fiam második eljöveteléig tartson ki a ti szívetekben, mert ez a szeretetteljes várakozás szilárdítja meg szereteteteket és hiteteket.
Most megáldalak a hűség és a sziklaszilárd hit kegyelmével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen
Jézus bátor harcosa.