2009. december 14., hétfő

Kadarkúti Hétfői üzenetek- 52- A Mennyei Atya szavai: Mit adott nektek Krisztus

Mennyei Atya: Mit adott nektek Krisztus
Én: Édes Jézusom! Nagyon szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Atyám, hajolj le hozzánk, teremtményeidhez és taníts minket bölcs szavaiddal! Szentlélek Istenünk: Jöjj, segíts, hogy a Mennyei Atya üzenetét akadálytalanul tudjam közvetíteni.
Mennyei Atya: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Egyik tanításunkban arról volt szó, kit adott nektek Krisztus. Ma arról hallotok, hogy mit adott nektek Ő? 1.) Célt ad az élethez, 2.) kedvet ad a küzdelmekhez és 3.) erőt ad a szenvedéshez. Vegyük sorba mind a hármat. Mindenekelőtt az életből ragadok ki egy példát, hiszen állandóan köztetek vagyok, mindent látok és hallok. Van két jó barát Imre és Attila. Imre családos ember, 3 gyermekével és feleségével él. Attila nőtlen, beteg édesanyjával lakik. Imre meghívja Attilát egyik délután egy jó kis beszélgetésre. Leülnek egymással szembe és elkezdődik a panaszáradat. Attila így kezdi: Hozzád, Barátom könyörületesebb a sors. Megtaláltad a párodat, vannak gyermekeid, akikben folytatódik az életed, állásod is van. De tekints rám! Már volt három élettársam, de egyik szörnyűbb volt, mint a másik. Nem lehetett kibírni a természetüket. Anyám 1 éve beteg, egyik korházból ki, a másikba be. Azt hiszem öregotthon lesz a vége. Két diplomám van és nem találok munkahelyet, sehol se kellek. Otthon minden házimunka az én nyakamban van. Egyetemista koromban, mikor még előttem állt az élet, nagy terveim, céljaim voltak. Szerettem volna egy rendes családot, kertes házat, balatoni villát egy komolyabb autót, külföldi utazásokat, de semmi nem sikerült. Még a féltve őrzött verseimet se fogadták el a kiadók. Úgy érzem, semmi értelme sincs az életemnek. Nincs már tervem, nincs már célom, csak megyek szépen lassan a vég felé, elporladok a földben, és senki sem fog rám emlékezni.
Drága Barátom! Szomorú és nehéz az életed, de még szomorúbb az életfelfogásod – folytatta Imre. Azért nincs feleséged, mert nem jól választottad meg a párodat egyik esetben sem. A nőben a szexbombát kerested, nem a tisztaságot, hűséget, szelídséget, háziasságot. Nincs állásod, mert válogattál a munkahelyekben, alantasnak tartottad magadhoz a fizikai munkát. Vedd már észre a jót is! Ugye van fedél a fejed fölött? Szép, tágas, kertes házban laksz. Édesanyád csak 1 éve betegeskedik. Addig is kiszolgált mindenben. Még meggyógyulhat. Nem kellene öregotthonban gondolkodni. Ideiglenesen vállald el azt az eladói állást a műszaki boltban, hogy legyen miből élned, mert Édesanyád nyugdíja nem elég kettőtöknek. A legsajnálatosabb minden között, hogy az értékrended hibás. Terveid, céljaid földhözkötöttek, anyagiasak. Ha tudnál hinni Istenben és a túlvilágban, akkor nem látnád értelmetlennek az életedet. Új távlati célok nyílnának meg előtted. Most a halál, a pusztulás a célod, hiszen az évek múlásával afelé menetelsz. De ha lenne hited, akkor a boldog Örök Élet elérése lenne a célod. Az egész földi életedet úgy rendeznéd be, hogy befuss a célba.
Tudod, Imikém, még homályos előttem, hogyan kell ezután élnem, de azt hiszem felcsillant előttem valami halvány remény. Többször össze kell jönnünk beszélgetni. Drága Gyermekeim! E példából világosan látjátok, hogy csak Krisztus adhat célt nektek az életetekhez.
Látjátok? Az állat négy lábon jár és fejét folyton a föld felé fordítja, mert a föld az egyetlen hazája, de az ember egyenesen jár és arccal az égbe néz, mert ott a végső igazi hazája. Amíg Krisztus el nem jött közétek, addig nem tudtátok, miért éltek. Amióta azonban eljött, felfénylik képzeletetek előtt az örök boldogság, amit a komolyan eltöltött földi élettel kell kiérdemelnetek. Ti emberek végső célotokat, az Örök Életet csak a Szentháromságos egy Istenben, tehát Bennünk találjátok meg.
Mit ad még Krisztus nektek? Kedvet a küzdelemhez. Ő mutat rá arra a bennetek rejlő szent erőre, amellyel a nyomorék, küzdelmes életet is napsugaras, reményteljes életté alakíthatjátok át. Ehhez nem kell messzire menni példáért. Eszközömnek, Évának van egy telefon-ismerőse, Marika. Lebénult mind a két lába, állandóan kerekesszékben van. Először kétségbeesve tiltakozott, hogy miért éppen ő? De hamarosan küldtem hozzá valakit, aki hitről, túlvilágról, Istenről beszélt neki és Marika kivirult. Hasznossá tette magát. Rengeteget imádkozik, menti a lelkeket, apostolkodik üzenetek, érmék, szentképek, ereklyék postázásával. Többszáz testvérrel kapcsolatban áll. Élete a kezdődő depresszióból sugárzó boldogsággá vált. Lángoló gyermeki hite sok egészséges ember hitéletét felülmúlja.
Kicsinyeim! Az élet fiatalon és addig míg jó a sorsa valakinek, addig még megy valahogy Nélkülünk. De nézzétek csak az öregeket? A legtöbben közülük Nekem hátatfordítva élnek, nem hisznek, egyáltalán nem gyakorolják vallásukat. Ők szinte mindnyájan zsörtölődnek, panaszkodóak, veszekedők, káromkodók, idegesek sértődékenyek. Akiknek viszont Isten első helyen áll a szívükben, gyakran szentmisére járnak, gyónnak, áldoznak, engesztelésre járnak, azoknak lelke fiatal marad, örülnek az életnek, elfogadják és felajánlják szenvedéseiket, egy cseppet sem félnek a haláltól. Mivel lelkük kiteljesedett, megérett már a hitre, életük legszebb, legkiegyensúlyozottabb korszakát élik. „Ó, áldott öregkor!” -szokott eszközöm időnként így felsóhajtani. Ki ad ezeknek a lábfájós, derékfájós, magas vérnyomásos és mellette gyakran mellőzött, levegőnek nézett idős gyermekeimnek ekkora örömöt és boldogságot? Ki más, mint Jézus, aki minden Őt szeretőnek kedvet ad a küzdelemhez.
Harmadszor Krisztus erőt ad a szenvedéshez. Csak Jézus szenvedése és halála óta vált világossá előttetek, hogy a szenvedés – legyen az testi vagy lelki – nem felesleges nyűg, teher, hanem érték, kincs érdemeket lehet vele szerezni. De csak az a szenvedés értékes, amit áldozatos lélekkel elfogadnak és felajánlanak! Amelyik szenvedés miatt lázadoznak Ellenem, az értéktelenné válik. Egy egészen közeli esetet mesélek el nektek, melynek ti is engesztelők, itt Kadarkúton, részesei vagytok. Egy súlyos, gyógyíthatatlan beteg hozzátartozója utazott ide az ország távoli részéről, hogy közösen imádkozzatok betegéért. Megtettétek. Azután telefonon gyakran kérte újra meg újra az imát, és ti mindig imádkoztatok érte. Egyszer Éván keresztül üzentem a hozzátartozónak, hogy ameddig betege lázadozik Ellenem betegsége miatt, és ő maga is nem ajánlja fel Nekem, addig szenvedése nem ér semmit, nem használ se testének, se lelkének. Csak úgy van esélye a gyógyulásra, ha abbahagyja a zúgolódást. Sajnos nem változott semmit és meg is halt. Hogy lelek hová került az az Én titkom, de most sokkal mélyebb szenvedésben kell résztvennie, mint a betegágyon.
Drága Gyermekeim! Vizsgáljuk meg, milyen érdemeket lehet szerezni a türelmes, áldozatos szenvedéssel. Jézus már nem egyszer tanította nektek, hogy mekkora nagy érték előtte a szenvedés felajánlása. Ebből nagy-nagy kegyelmek fakadnak. Nem fontos minden esetben megnevezni, hogy kiért vagy miért ajánljátok fel. Csak ajándékozzátok Nekem a fájdalmiatokat és Én kegyelemmé alakítva azok között osztom ki, akik legjobban rászorulnak. Csak ennyit mondjatok: Uram, a lelkekért, és Én már tudom kiken kell segíteni. Ó, Kicsinyeim! Ha tudnátok mennyire szeretlek benneteket, mikor ilyet tesztek. Ne engedjétek, hogy kárba vesszen akár egy kis fejfájás, torokfájás, szédülés, láz, nagy fáradság, lábfájás, azonnal ajánljátok fel. Mindent fel tudok használni. A sok kicsi felajánlás összekapcsolódva sokat segít felebarátaitokon.
Tehát milyen érdemeket lehet nyerni ezekkel a felajnlásokkal? Csökkenti vagy eltörli tisztítóhelyi szenvedésedet, a felajánlás után esetleg megszüntetem a jelenlegi fájdalmadat. Közömbös családtagjaid hívőkké válhatnak, hitetlenek megtérhetnek, a tisztuló lelkek kiszabadulhatnak, a betegek meggyógyulhatnak, a veszekedők kibékülhetnek.
Gyermekeim! Szüntelenül örüljetek, hogy van Jézus Krisztusba vetett rendíthetetlen hitetek, mert csak így tudjátok átvenni tőle értékes ajándékait, amiről ma tanítottalak benneteket: a CÉLT az élethez, a kedvet a küzdelemhez és az erőt a szenvedéshez.
Megáldalak titeket a szeretet , az erős hit és a kitartás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2009. december 10., csütörtök

Stresszmentes advent?

Az advent mindig a rohanás, a kapkodás, a tülekedés, és az állandó idegeskedés ideje. Talán nem is lehet másképp. Vagy mégis?
Az alábbiakban néhány ötletet szeretnénk megosztani veletek, amelyek nálunk, vagy másoknál beváltak.
1. Először is ne áltassátok magatokat. Semmi esély arra, hogy az adventi időszakban kevesebb lesz a munka, vagy nyugodtabb az élet. Ugyanúgy munkába kell járni, a gyerekeket iskolába, óvodába vinni, a házimunkát ellátni. Sőt az év vége közeledtével sok munkahelyen még több is lesz a munka, gond, elvégzendő feladat. És mindehhez még a karácsonyra is készülni kell.
2. Okos dolog minél előbb elintézni a karácsonyi nagytakarítás, mondjuk november végéig, hogy decemberre már csak az apróságok maradjanak.
3. Semmi ne maradjon az év végére, ami előbb elintézhető. (Időszakos orvosi vizsgálat, rokonlátogatás, hivatalos ügyek intézése, útlevél kiváltás stb.) Nálunk úgyis mindig ilyenkor romlik el mosógép.
4. Érdemes ajándéklistát készíteni. Erre először felírni mindenkinek a nevét, akit meg akartok ajándékozni, aztán ha valami megvan mellé írni, hogy mi lesz az. Nekünk jól bevált, hogy már ősszel elkezdünk gyűjtögetni, úgy hogy december előtt már minden meglegyen.
5. Ugyancsak érdemes az ajándékokat előre becsomagolni és felcímkézni ha már úgyis megvannak, vagy még egyszerűbb - ha ezen senki nem sértődik meg - csomagolás nélkül átadni. (Mi ilyenkor környezetbarát ajándékról szoktunk beszélni.)
6. Ne halmozzátok az ajándékokat, elég mindenkinek egy, de az legyen meglepetés!
7. Nekünk nagyon bevált az adventi naptár különböző formája. Nem csak édesség, hanem szentírási idézet, vagy esetleg egy-egy feladat az adott napra is lehet benne.
8. Érdemes a gyerekekkel együtt barkácsolni - készíteni ajándékot a nagyszülőknek, ismerősöknek stb. Ezzel megtanulják a saját maguk készítette ajándék örömét.
9. Érdemes a karácsonyi leveleket, lapokat is időben elintézni, nekünk néha egy őszi együtt töltött hétvége fél napja alatt elkészül, és túl vagyunk rajta. Érdemes körlevelet írni a barátoknak, ismerősöknek.
10. Jó dolog a gyerekekkel együtt sütni, lehetőleg olyan sütit, ami eláll karácsonyig, természetesen jól elrejtve.
11. Az advent rengeteg - egyébként nagyon jó - programot is kínál, az ádventi koszorúkészítéstől, a lelkinapig, de lehet, hogy béke és a nyugalom érdekében nem kell ezeken mind részt venni.
12. A karácsonyi vacsora lényege az együttlét, és a család öröme. Fölösleges napokat tölteni a konyhában mindenféle tradicionális karácsonyi étel főzésével idegeskedve. Nálunk a hideg saláták is tökéletesen megteszik. Ezeket előre el lehet készíteni, és csak elő kell venni a hűtőből.
13. Érdemes a karácsonyi nagy élelmiszer bevásárlást is jó előre megejteni. A hajnali órák nagyon megfelelőek erre, és a közvetlen karácsonynap előtti bevásárlásra is.
14. Érdemes a karácsonyfa állítást már 23-án este elkezdeni.
15. Előnyös ha az ajándékok között van olyan amit az este folyamán együtt lehet játszani a gyerekekkel.

http://www.siofok-plebania.eoldal.hu/cikkek/adventigondolatok.html

2009. december 7., hétfő

Kadarkúti Hétfői üzenetek 51- Szentlélek szavai : Kit adott nektek Krisztus

Szentlélek: Kit adott nektek Krisztus?
Én: Édes Jézusom, nagyon szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Szentlélek Úristen! Nagy érdeklődéssel várjuk mai tanításodat. Jöjj, segíts, hogy akadály nélkül tudjam közvetíteni bölcs szavaidat.
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim. Mi Égiek eddig arról tanítottunk benneteket, hogy Krisztus Isten volt. De hogy mit akart, miért jött közétek, mit adott nektek és kit adott nektek – ezekre a következő tanításokban szeretnénk mi Égiek rávilágítani.
A mai tanításunk ezt tartalmazza: Kit adott nektek Krisztus? Nagyon egyszerű rá a válasz: KRISZTUS ISTENT ADTA nektek. Krisztus előtt a vallások keresték ugyan Istent, de a természetben találták meg. Alapgondolataik a következők voltak: Az ember a legfőbb lény, tiszteld hát az ember képére teremtett isteneket, tiszteld őseid szellemét, tiszteld a római császárt, tiszteld a fáraót stb. A pogányok bálványokat imádtak, istenek és istennők szobrait. Meg voltak győződve, hogy az istenek az emberekért vannak náluk. Ti keresztények viszont, így gondolkoztok: az ember van az Istenért. Ezt az igazságot Jézus tanította nektek. Hirdette, hogy egy igaz Isten van, aki a világ teremtője, fenntartója, gondviselője és középpontja, akinek nincs szüksége semmire, de akire annál nagyobb szüksége van az embereknek. Mivel az ember van az Istenért, ezért élete célja az Ő akaratának teljesítése. Sajnos a mai modern világban sokan – a pogányokhoz hasonlóan – úgy gondolkoznak, hogy Isten van az emberért. Azért van Isten, hogy minden csip-csup kérését azonnal teljesítse. Egy példát mondok erre az életből. Két férfi találkozik az utcán és megállnak beszélgetni. Az egyik vallásos, vasárnaponként szentmisére jár és minden téren buzgón gyakorolja. A másik gyermekkora óta be se tette a lábát a templomba. Keserűen panaszkodik, hogy nincs munkája, már 20 helyen próbálkozott, de mindenünnen elutasítják. Egy pár hete bement a templomba, letérdelt és kérte Istent, hogy segítsen neki munkát keresni. Ennek már majdnem egy hónapja van, de a helyzet változatlan. Méltatlankodva kérdezte: Mire való az Isten, ha nem teljesíti az emberek kérését? A vallásos ember így válaszolt neki: Isten nem automata, ahova bedobod az imádságodat és kijön a megoldás. Ő jobban tudja nálad, hogy neked mire van szükséged. Mivel Neki hátat fordítva éled az életedet, elveszítheted az Örök Életet. A lelked fontosabb és először azt akarja megmenteni. Utána következnek csak a földi igények.
Drága Gyermekeim ebben a példában a hitéhez hűtlen ember szemében Isten azért van, hogy őt kiszolgálja, tehát szerinte Isten van az emberért. Jézus nagyon fontos tanítása az emberiség felé, hogy AZ EMBER VAN AZ ISTENÉRT . Jézus az új vallást a kereszténységet- szemben a régi vallásokkal – a földről az ég felé irányította, vagyis a merőben természetes földies célkitűzésektől megszabadítva a természetfölötti magaslatokba emelte. Mivel az ember van Istenért, ebből következik, hogy a világ középpontjában nem az ember áll, hanem Isten és minden embernek e középpont felé kell igyekezni. Isten elérése mindenkinek a célja.
Istennel kapcsolatos másik tanítása Jézusnak, amiről még a zsidók sem hallottak Őelőtte, hogy Isten a teremtmények Mennyei Atyja. Milyen helytelen az olyanféle vallásos nevelés, mikor a szülő a haszontalankodó, szófogadatlan gyermekét így inti: No megállj csak! Majd megver az Isten. Az ilyen gyermek szívében félelem és ellenszenv alakul ki és még felnőttkorában is végigkíséri. Így gondolkozik: Jó lesz vigyázni, mert Isten kegyetlen, bosszúálló hatalmasság, aki mindent megtorol. Tehát egy hamis Isten-kép él az ilyen emberben. Így gondolkoztak az ószövetségi zsidók is. Azzal, hogy az Úr Jézus Istenben Atyát adott nektek, megnyitotta az Isten-szeretet, a remény és a bizakodás forrását. Ha Isten Atyátok – ahogyan Jézus tanította nektek – akkor megszűnik a félelem, a rettegés Tőle, és helyébe lép szívetekben a gyermeki szeretet és bizalom. Ha Isten Atyátok, akkor Ő nem sarki rendőr, aki kedvteléssel csap le minden kis szabálytalanságra, hanem inkább erőt ad ahhoz, hogy szabályait betarthasd, szabályait, melyek az örök életet biztosítják nektek. Ha Isten Atyátok, akkor sosem büntet úgy, hogy a büntetés Neki jobban ne fájna, mint nektek. Gondoljatok a földi édesanyákra! Ha 3 éves kisfia kiszalad az utcára, nem azért fenyíti meg, mert nem szereti, vagy haragszik rá, hanem így védi meg attól, hogy elüsse az autó és közben majdnem kijön a könnye, hogy forrón szeretett pici fiát meg kellett ütnie. Így van veletek Mennyei Atyátok is. Megengedi a szenvedést, hogy felébresszen a hitetlenségből vagy közömbösségből, hogy megmentsen az örök kárhozattól, és közben mélyen együtt érez veletek földi fájdalmaitokban, mert sokkal jobban szeret, mint földi édesanyátok. Ha Isten Atyátok, akkor el nem taszít magától, amíg a Feléje törő akaratotoknak és szereteteteknek legkisebb szikrája még él bennetek.
Drága engesztelő Gyermekeim! Tudom a ti kis szívetekben kitörhetetlenül él az Ég és Föld Ura, a Mennyei Atya iránti gyermeki szeretet. Kérjetek Engem, hogy akkorára növeljem bennetek ezt a szeretetet, hogy örök életre szökellő vízforrás legyen belőle. Erről a vízforrásról jut eszembe, hogy egyszer Jézus fáradtan ült le Sichar mellett egy kút mellé, és italt kért a kúthoz meríteni jövő szamaritán asszonytól. Az asszony csodálkozott, hogy egy zsidó, hogyan kérhet inni egy szamaritánustól, hiszen a zsidók őket kizárták maguk közül. És most páratlanul fenséges párbeszéd indult meg Krisztus és az asszony között. Krisztus az italról, melyet az asszonytól kért, átviszi az örök élet forrására, melyet Ő akar nyújtani, és akkor mondja ezeket a megkapó szavakat: „Aki abból a vízből iszik, melyet Én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a vízben, amit Én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Ján.4.,13.,14)
Drága Gyermekeim. Ha az élet szenvedéssel, gondokkal teli sivatagjában fáradtan vánszorogtok, el nem menjetek értetlenül Jézus mellett! Krisztus kútja ma is csobog. Krisztus forrásából ma is éltető víz tör elő. Ha engeditek, hogy megitasson, akkor a ti forrón szeretett Mennyei Atyátok ott, a Mennyország kapujában vár rátok ölelő karjaival és az örök boldogságot kínálja nektek.
Engesztelő Kicsinyeim! Köszönjétek meg az Úr Jézusnak, hogy tanításával megismertette veletek a teremtő, gondoskodó, együtt érző Istent, mint gyermekeit végtelenül szerető, megbocsátó, irgalmas ATYÁT.
Búcsúzóul megáldalak benneteket a lángoló Isten szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Adventi várakozás

Talán harmadik osztályos lehettem, amikor iskolai farsangra készültünk. Jelmezemet évről évre édesanyám készítette, akkor éppen egy korábbi ruhát akart újjá alakítani, ezért szétbontotta az előzőleg már sikert aratott darabot, hogy némi új anyag felhasználásával más jelentést adhasson neki. A varrással lassan haladt, mert csak esténként, munka és a család egyéb igényeinek kiszolgálása után keríthetett erre sort; de abban biztosak voltunk, hogy a farsang napjára elkészül a mű.
Ám az egyik nap váratlan dolog történt: az iskolában kihirdették, hogy aznap lesz a farsangi bál. Ez éppen egy héttel korábban volt, mint az általam ismert dátum.
Most mit csináljak? A ruha nincs készen, szüleim pedig dolgoznak. Kétségbeesve ballagtam haza, mert tudtam, hogy az, ami otthon vár, még nem nevezhető jelmeznek. Hiába válogattam a felismerhetetlen formájú és rendeltetésű, rojtos szélű és gyűrött anyagok halmazában, mégsem tudtam eldönteni, hogy az egykori vagy a készülő jelmez részeit tartom-e a kezemben. Mivel a farsangi részvétel kötelező volt, ezért magamra öltöttem az épebbnek tűnő ruhadarabokat. Ám azok nagyon szánalomra méltóan mutattak rajtam, és semmiképpen sem hasonlítottak a megálmodott jelmezhez. Tudtam, hogy ezzel nem aratok majd sikert.
*
Ez a történet jutott eszembe, amikor az adventi várakozásra gondoltam. Sokak számára ugyanis, akik az ígéret várományosai voltak, az első advent is váratlanul teljesedett be. Pedig a zsidók évszázados várakozása és számtalan isteni ígéret után érkezett a Messiás. De ők mégsem készültek jól a fogadására. A sok beteljesült prófécia ellenére váratlanul érte őket Jézus megjelenése.
Ma is adventben élünk. Nem csak azért, mert a karácsonyi ünnepet megelőző hetekbe léptünk, hanem, mert Jézus Krisztus mennybe menetele óta visszajövetele ígéretének beteljesedését várjuk. Az ezt megelőző eseményekre is vonatkoznak ígéretek, amikből napjainkban egyre több megvalósulni látszik. Mindezeket azért tudatta velünk, hogy népe felkészülve várja érkezését.
Urunk visszajövetele közel van; a fehér ruhák elkészültek, a menyasszonyi sereg pedig boldog izgalommal készül a vőlegény fogadására.

Horváth Mária / Pécel